Aduriz finom "köténnyel", s még finomabb alárúgással hökkentette meg a házigazdákat (Valdes kapus e pillanatban a Nou Camp nézőinek egyike volt), ám Henry elegáns levétel után, nehéz szögből is pontos lövéssel egyenlített, majd a szüneti 1-1-ből az utolsó negyedórában 3-1 lett az ezúttal csereként beállt Iniesta, valamint Yaya Touré megmozdulása nyomán.

Szintén 3-1-gyel zárult a Valencia-Atletico Madrid találkozó, de ez a mérkőzés jóval simább volt, mint a barcelonai, mert a fővárosiak csak a második félidőben tűntek fel a pályán. A vendéglátók az első szakaszban ritka fölényben futballoztak, ám csak kegyelem-tizenegyessel szereztek vezetést (David Villa révén); igaz, a találkozó bírája közvetlenül a szünet előtt lerótta tartozását az Atleticóval szemben, azaz újabb különös büntetőt ítélt. Forlan élt az ajándékkal, és szépített, de a második valenciai gólt szerző David Silva ragyogó húszméteres lövéssel beállította a végeredményt.

Erősödött a Barcelonától messze lévő Real Madrid holland vonala, egyáltalán nem erősödött viszont a "királyi gárda", amely - az utóbbi idők szokása szerint - munkás első félidőt produkált a Bernabeu stadionban. A sok évtizedes szép időkre csak egyetlen jelenet emlékeztetett a Villarreal elleni találkozón: Robben a szélről középre vezette a labdát, egy lövőcsellel elfektette Marcos Sennát, majd tizenhét méterről menthetetlenül a jobb felső sarokba lőtt (1-0).

Újonnan igazolt honfitársa, Huntelaar nem váltotta meg a világot, ahogyan "Diarra II", a Madridban szintén most bemutatkozó Lassana sem. A második félidő sem volt különb, és bár a sárga mezes Villarreal-garnitúra tetszett igazán savanyúnak, Madridban is citromízű a narancs...

Mivel a pályaválasztó Sevilla - még a madridinál is kevésbé élvezhető mérkőzésen - szerény 1-1-et ért el az az Osasuna ellen (gól: Jesus Navas, illetve Pandiani), a tabella így fest: 1. Barcelona 44 pont, 2. Valencia 33, 3. Real Madrid 32, 4. Sevilla 32, 5. Atletico Madrid 30, 6. Villarreal 29.

Marquez simogatja az egyenlítő Henryt: Jó fej!