Holdra száll a rali
Utóbbiak amúgy szinte a lefújás másnapján új helyszín keresésébe fogtak, és kisvártatva meg is találták azt Argentínában és Chilében. Meglehet, a Dakart annak idején megálmodó, és harminc évvel ezelőtt útjára bocsátó Thierry Sabine forog a sírjában, ám a show-nak folytatódnia kell, és a részvevők sem vádolják szentségtöréssel a mostani főnököket.
Különben is: a múltban többször előfordult, hogy a Dakar nevű verseny nem a szenegáli fővárosban ért célt, mi több, volt olyan is, hogy nem is érintette azt. (És hol van már a párizsi rajt?) A Dakar-rali fejeződött már be Dél-Afrikában, Egyiptomban, sőt, hosszú kunkor végén Párizsban is. Volt, hogy Marseille-ből startolt és Sarm-es-Sejk-ben ért véget, és volt olyan is, hogy a szenegáli fővárosból indult, mégsem szakadt le az ég. Így aztán most is maradt a név, pedig egy földrésszel odébb költözött a mezőny. Egyébiránt a verseny ötlete onnan származik, hogy a már említett Thierry Sabine motorjával egyszer napokra eltévedt a sivatagban; nos, kalandokra az idén is van esély, nem is kicsi. Az argentin fővárosból ma induló, oda január 17-én visszatérő, ennek folytán akár Buenos Aires-ralinak is nevezhető verseny össztávja 9574 kilométer, ebből a speciális (mért) szakaszok hossza 5652 km. A versenyzők egyetlen pihenőnapot kapnak; a leghosszabb etap a Copiapo körül kijelölt 666 kilométeres lesz, igaz, másnap "csak" 215 kilométert kell zötykölődniük az indulóknak.
Hogy miben tér el a dél-amerikai rali a korábbiaktól, azt Stephane Peterhansel, a Dakar kilencszeres (hatszor motorral, háromszor autóval győztes) bajnoka fogalmazta meg: "Afrikában a semmi közepén, sátorban aludtunk, most városokban, szállodákban éjszakázunk, vagyis civilizáció vesz körül bennünket." Attól ellenben nem kell tartania, hogy kevesebb lesz a műszaki problémája, és alighanem többet cserél majd kereket, mint eddig bármikor: a sunyi, apróköves terep zabálja a gumikat. A sivatagi "fíling" - igaz, kevesebb homokkal, több kővel - az Atacamában ugyanúgy rabul ejtheti a részvevőket, mint Afrikában tette: egy korábbi, kicsit komfortosabb rali alkalmával erről magam is meggyőződhettem. A helyiek úgy mesélték, hogy az amerikaiak ott gyakorolták a Holdra szállást; tanúsíthatom, hogy megfelelőbb helyszínt nem választhattak volna. A nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti ingadozás Argentínában és Chilében sem megvetendő, a szintkülönbségről nem is beszélve: a tengerszintről 4700 méteres magasságig visz az út, miközben érintenek két óceánt is.
A rajtlista is bizonyítja, hogy a megszállott dakarosok - no meg a jól fizetett gyári menők - nem vették zokon a helyszínváltozást: Mitsubishijével ott lesz a rajtnál a már említett Peterhansel; indul a 2006-os győztes Luc Alphand; ugyancsak ezzel a márkával nevezett a 2002-es első Maszuoka Hirosi; és szintén egy Mitsubishi volánja mögött kap lehetőséget a 2004-ben motorral verhetetlen Joan Roma. Erős csapattal rajtol a konkurens Volkswagen: élmenője a Dakart még sosem nyerő, ám a klasszikus raliban kétszer is világbajnoki címet szerző Carlos Sainz, és esélyesként emlegetik a Hummerrel próbálkozó Robby Gordont is. A motorosoknál várhatóan az egyaránt KTM-es, kétszeres Dakar-bajnok Cyril Despres és a 2006-ban diadalmaskodó Marc Coma vetélkedik majd a győzelemért. A magyarok a korábbiaknál szerényebb létszámban képviseltetik magukat: egy motoros, három autós és két kamionos "egység" lódul neki a kéthetes erőpróbának.
Akkor hát: vamos!
