Néhány hónapja a görög ügyészség vádat emelt az olimpiai bajnok futónő, Fani Halkia ellen, mert felkészülése során tiltott szteroidokat használt. Ha a vád bizonyítást nyer, akár két évet is kaphat. A szigorú francia törvények értelmében amennyiben egy sportolót hazájában érnek doppingoláson, akár öt évet is a rács mögött tölthet. A vétkes feltörheti a malacperselyt, mert mellékbüntetésként akár 75 ezer eurós csekket is kaphat.

Olaszországban három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az a sportoló, akit tiltott szerek használatán érnek. Az amerikaiak egykori olimpiai bajnoka, a több éven át a "példakép sportoló" szerepében tetszelgő Marion Jones hat hónapig éldegélt szabadságától megfosztva, egyebek mellett doppingvétségért.

A 2004-es athéni olimpián történtek ismeretében talán nem érdektelen a hasonlóan csaláson ért magyar sportolók lebukástörténetét feleleveníteni. A WADA ellenőrei elől fél Európán át autóval menekülő Annus Adrián minden létező jogi fórumon igyekezett bizonyítani igazát, mégis veszített. Fazekas Róbert is bejárta az annusi utat, ám büntetésének letöltése után Pekingben pontszerzőként tért vissza - az igazságszolgáltatás elé egyikük sem került. Igaz, ügyükben a bizonyítás nehézkes lett volna, hiszen csak a doppingvizsgálat keretfeltételeit jelentő szabályokat szegték meg, tiltott szerre utaló nyomokat nem lelhettek az ellenőrök.

Éppen egy éve, hogy a Magyar Antidopping Csoport (MACS) ügyvezető igazgatója Tiszeker Ágnes közellenséggé vált, mert az egyik kiugróan sikeres honi úszó nem ismerte az "athéni kínos esetek" óta unalomig ismételt szövegkönyv legfontosabb részleteit. Később Tiszekertől elnézést kért az úszószövetség főtitkára a vizesek válságkommunikációja során elhangzott retorikai mutatványokért, de az igazgató közvélemény általi megítélésén mindez már nem változtatott.

Miközben a sportvilág döntő része elfogadta a zéró tolerancia elvét, továbbá azt, hogy ne külvárosi laboratóriumok kutatóorvosai döntsenek az olimpiai helyezésekről, ne injekciókkal alakítgatott tudományos kísérletek versenyezzenek egymással, Magyarországon csend honol, a konkrét "civil" büntetési tételek nem szabályozottak.

Érdeklődésünkre dr. Kolláth György alkotmányjogász elmondta, hogy Magyarországon nincs "önálló büntetőjogi tényállása" a doppingolásnak. Noha 1998-ban a Fidesz-kormány megalkotta a vonatkozó jogszabályt, amelyet az Országgyűlés el is fogadott, két évvel később az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt. Amíg a törvény hatályban volt, egyetlen ügyben sem született ítélet.

Azóta időről időre felvetődik, hogy a tiltott szerek használata büntetőjogi felelősséget vonjon maga után, újabb jogszabály azonban nem született. Bár a lebukott sportolókat a jelenleg hatályos Btk. szerint is eljárás alá lehetne vonni, például csalás miatt (feltéve, hogy az illető bizonyíthatóan anyagi haszonszerzés reményében nyúlt a tiltott szerekhez), a rendőrség nem köteles hivatalból eljárást indítani, mivel hiányzik a már említett önálló büntetőjogi tényállás.

Látszólag, persze, itthon minden a legnagyobb rendben van, hiszen Pekingben (illetve után) egyetlen érmet sem kellett megalázó körülmények között visszaadniuk sportolóinknak - doppingvétség miatt... Igaz, nem is nagyon lett volna miből.

Amerikában másképp megy: Marion Jones hat hónapot töltött rács mögött...