Vele volt az erő
A huszonhat éves súlyemelő neje fényképével együtt lépett a dobogó legfelső fokára Pekingben is, ahol szintén meglepetést okozott: 258 kilót lökött ki, 203 kilót szakított, az eredménnyel az ismeretlenségből érkező Steiner nemcsak olimpiai bajnok, hanem egy kevés figyelmet kiváltó sportág hirtelen a média által felkapott képviselője is lett.
A hallgatag, magába forduló Steiner eddigi élete egy regény alapanyagául szolgálhat. Nagy valószínűséggel az erős érzelmi töltésű szálak is belejátszottak abba, hogy őt választották az Év sportolójává. Sokakban már az is komoly szimpátiát váltott ki, hogy egy cukorbeteg férfi büszkélkedhet a világ legerősebb embere titulussal. Ráadásul, a súlyemelő csak 2008 elején lett német, s áprilisban versenyzett először fekete-piros-arany zászló alatt. A 105 kiló feletti szupernehézsúlyban induló versenyző ugyanis eredetileg Bécsben osztráknak született. Szerelme, Susann miatt költözött a szászországi Chemnitzbe, majd váltott állampolgárságot.
Pekingi hősök kerültek az élre a többi Év sportolója-kategóriában is. Az 50 és 100 méteres gyorsúszásban is olimpiai aranyat begyűjtő, huszonnégy éves berlini Britta Steffen elsőségét mindenki nyilvánvalónak vette. Nagyobb meghökkenést váltott ki, hogy a ZDF közszolgálati tévé által élőben közvetített baden-badeni gálán a több mint 1300 sportújságíróból álló elektori testület a férfi gyeplabda-válogatottat koronázta meg. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a világbajnoki címet védő, de az idei ötkarikás játékokra csak üggyel-bajjal kijutó együttes képes volt túlnőni önmagán. Azt persze Németországban is kevesen tudják fejből, hogy a gyephokizók a pekingi fináléban Christopher Zeller góljával 1:0-ra győztek Spanyolország legjobbjai ellen. A futballrajongók táborában feltehetően többen elgondolkodtak: ha a júniusi, bécsi Eb-döntőben nem a spanyolok, hanem Michael Ballack és társai érnek el hasonló eredményt, a siker - a kontinensbajnoki cím mellett - talán az Év csapata elismerést is meghozta volna a Nationalelfnek.
