Ám a "királyi gárda" esetében leginkább a múlt adja a találkozó presztízsét, elvégre a jelenlegi garnitúrát csupán abban a tekintetben lehet egy lapon említeni, mondjuk, a Di Stefano-, Puskás-féle alakulattal, hogy most is tizenegy futballista fut ki fehér mezben a pályára. A serleget 1977 és 1984 között négyszer elnyerő Liverpool ellenben a második legjobb időszakát éli, mivel 2005-ben aratta ötödik diadalát, majd 2007-ben ugyancsak döntőt játszott (és legutóbb is a legjobb négy között volt). A spanyol bajnokságban a hatodik helyen álló, a művészfutballal bántóan szakító Real Madrid "jó" reménye leginkább az lehet, hogy az angol Premier Liga listavezetője februárra-márciusra eltávolodik a csúcsformájától, bár igen erős visszaesés kellene a "holland" Madrid nívójának eléréséhez...

Látszólag nehezebb ellenfelet kapott a másik angol óriás, a címvédő (és 2008 előtt 1968-ban, valamint 1999-ben győztes) Manchester United, az Internazionale ugyanis az olasz bajnokság éllovasa. Ám, miközben a milánói együttesnek a Serie A-ban szinte minden sikerül (bár az örök rivális Milannal szemben 0-1-re ment...), a BL csoportmérkőzésein meghökkentően gyönge teljesítményt nyújtott a csapat: egyrészt a második helyet szerezte meg a favoritok közé még véletlenül sem sorolható Panathinaikosz mögött, másrészt hat meccsen mindössze nyolc pontot gyűjtött. A bajnokok tornáján a második elsőségére több mint harminc esztendeig váró Manchester az utóbbi dekádban sikeresebb vetélytársánál; igaz, az Inter csaknem négy évtizede reménykedik (mindmáig hiába) abban, hogy megközelíti hajdani eredményeit, az 1964 és 1972 között vívott négy, s az első két alkalommal győztes döntővel. A mostani alakulat kétségkívül erős, de a maiak rajongóit némiképp le kell hűteni, mert - összehasonlítva Helenio Herrera edző klasszikus Internazionaléját a 2008-as csapattal - a korábbi játékoskészletből Guarneri, Picchi, Facchetti, Suarez, Corso, Sandro Mazzola helye megingathatatlan lenne, míg José Mourinho kék-feketéi közül egyedül Ibrahimovic az, akit semmiképp sem lehetne kihagyni a tizenegyből. (Még Maicon sem feltétlenül "nyerne" - ha nyerne egyáltalán - Burgnich-csal szemben.) Ezzel együtt ebben a párban az angol esélyek nem olyan jók, mint a "liverpooliban"...

Helyesen tippelni persze hallatlanul nehéz; érvényes ez a következő angol-olasz kettős mérkőzésre, a Chelsea-Juventusra is. A história és a pillanatnyi forma egyaránt a torinói együttes mellett szól, hiszen a Juve kétszeres győztes (ráadásul az utóbbi évtizedben további három alkalommal vívott döntőt), s napjainkban szilárd, akár a gyémánt. A párharcot azonban két és fél-három hónap múlva rendezik... A Chelsea májusban döntőt játszott, s 2004 óta csak egyszer hiányzott a legjobb négy mezőnyéből, ám Londonban ezúttal senki nem vehet mérget még arra sem, hogy a negyeddöntőig eljut az együttes. Hasonló a helyzet az angol főváros másik BL-reprezentánsával, az Arsenallal, amely - a változatosság kedvéért - szintén olasz együttessel, az AS Romával rivalizál. Fifty-fifty az esély, de meg kell jegyezni, hogy a Chelsea és az Arsenal is vendégként lép fel a visszavágón, miután a Juventus és az AS Roma egyaránt csoportelső volt.

Az utóbbi éppen a Chelsea-t megelőzve...

Amennyiben ez jövőre is számít valamit.

Bajnokok Ligája

nyolcaddöntő (február 24. és 25., március 10. és 11.)

Arsenal-AS Roma

Chelsea-Juventus

Internazionale-Manchester United

Real Madrid-Liverpool

Lyon-Barcelona

Atletico Madrid-Porto

Sporting Lisboa-Bayern München

Villarreal-Panathinaikosz

UEFA Kupa

a legjobbb 16 közé jutásért (február 18. és 19., február 26.)

Werder Bremen-Milan

Zenit Szentpétervár-Stuttgart

Fiorentina-Ajax

Dinamo Kijev-Valencia

Bordeaux-Galatasaray

Sahtyor Donyeck-Tottenham

Aalborg-La Coruna

Marseille-Twente

Braga-Standard Liege

Aston Villa-CSZKA Moszkva

FC Köbenhavn-Manchester City

Lech Poznan-Udinese

PSG-Wolfsburg

Olimpiakosz-St. Etienne

Sampdoria-Metaliszt Harkov

Nijmegen-Hamburg

Sorsolás Nyonban. Hát a győztes?