Lemosva
Lényegében semmi nem szólt a magyarok mellett - Imre például közvetlenül a meccs előtt azt mondta: "A 215 centire és a 220-ra képes magasugró versenyében csak akkor nyerhet az előbbi, ha hozza magát, miközben az utóbbi bitang rossz napot fog ki" -, de mindenből lehet erényt kovácsolni, úgyhogy a nem kifejezetten reménykeltő statisztikák helyett azzal biztattuk magunkat: az esélyesség terhe bizonyosan nem nyomasztja majd a lányokat...
A téttel kapcsolatban már nehezebb volt hasonlóan megnyugtató ideológiát gyártani, tudniillik a négy közé kerülés szemszögéből sorsdöntő mérkőzésre készülődött a két társaság. Ezért aztán az egy négyzetkilométerre eső templomok tekintetében nyilvánvalóan világelső település sportcsarnokában az ég helyett a plafont erősen fixírozva vártuk, hogy bekövetkezzék a minimum közepes méretű csoda.
És az addig 3 pontot gyűjtő magyar válogatott ígéretesen kezdte a mérkőzést. Ez másképpen azt jelentette, hogy nemcsak tartotta a lépést riválisával, hanem eleinte előtte is járt (6. perc: 4:2), de a folytatásban megint bántóan sokszor rándultak görcsbe a kezek, minek nyomán az amúgy meglepően indiszponált északiak szép lassan magukhoz tértek bódulatukból, és a 12. percben már ők vezettek (5:6). Plázák játékosztályain nem adnak el annyi labdát karácsony táján, amennyit Tomori, Szűcs és a többiek a nyitó felvonás hátralévő részében elszórtak, a skandinávok pedig köszönték szépen, egyszersmind tüzet nyitottak a felemás teljesítményt nyújtó Pálinger kapujára. A 17.-től a 30. percig hatszor találtak a hálóba; gólt ez idő alatt nem kaptak - Görbicz két hetest is elhibázott a nyitó félórában -, s a majdnem fél játékrésznyi magyar gólszünet eredményeként a találkozó már akkor eldőlni látszott, amikor harminc perc még hátra volt (8:13)...
Mivel a térfélcsere utáni időszak is az arckézbetemetések és a szörnyűlködések jegyében indult, kisvártatva az maradt csupán megválaszolandó kérdésnek, hogy mekkora lesz az a bizonyos zakó? Az jól látszott, hogy semmiképpen se S-es, esetleg M-es...
Kegyeleti okokból nem nagyon hosszabbítanám az események leírását, legyen elég annyi, hogy egy colstokként összecsukló gyülekezetből bohócot csinált egy önbizalomtól duzzadó alakulat, amely végül is - kimondani sem egyszerű - tizennégy gólos győzelmet könyvelhetett el (20:34).
A borzalmas meccs eredményeként (is) kiderült, hogy a magyarok semmiképpen nem lehetnek elődöntősök - ilyen teljesítménnyel furcsán is mutattak volna a legjobb négy között -, az viszont csak az első kiadásunk zárta után véget ért spanyol-dán randevún derült ki, hogy az ötödik hely megszerzésére maradt-e esélyük.
A középdöntős szakasz mai zárásaként a spanyolok következnek, addig már csak az önbecsülés okán sem ártana valahogyan fölbotorkálni a pince mélyéről. Bár a lépcsősor nem rövid.
Középdöntő, 1. csoport (Ohrid): Norvégia-Magyarország 34:20, Románia-Ukrajna 40:32.
2. csoport (Szkopje): Oroszország-Horvátország 24:21, Svédország-Macedónia 24:23.
Ohridból jelenti kiküldött munkatársunk
