II. Ronaldo
Azt gondolná az ember, a Ronaldo nevet a kétszeres aranylabdás brazil futballfenomén után vette fel, de nem: Cristianóból Ronald Reagan nyomán lett Cristiano Ronaldo, mert édesapja kedvenc filmszínésze a korábbi amerikai elnök volt. S bár a "névadó" - dacára annak, hogy játszott például Humphrey Bogart oldalán is - a vásznon nem alakított főszerepeket, a madeirai Dos Santosék gyermeke nem maradt epizodista...
Már tizenévesen bemutatkozott a lisszaboni Sporting felnőtt csapatában, és ugyancsak tinédzserként vett részt első Európa-bajnokságán a portugál válogatottban. Igaz, addigra már több mint 12 millió fontért szerződtette a Manchester United, amelynek az Aranylabda történetében (is) nagy hagyományai vannak, gondoljunk csak a skót Denis Law-ra, az angol Bobby Charltonra vagy az északír George Bestre. Utóbbi egy esztendővel fiatalabb, Law egy évvel idősebb volt nála, amikor megkapta a France Football fődíját, azaz a huszonnegyedik születésnapját februárban ünneplő Cristiano Ronaldo korban is igazodik legendás elődeihez.
Kvalitásaiban úgyszintén. Mindkét lábbal kiválóan rúg, jól cselez, gyors, veszedelmesen fejel; a futball szinte minden elemében elsőrangú... Ezzel együtt az embernek olyan érzése van, hogy mégsem tökéletes. Leginkább talán a kombinációs érzék hiányzik belőle, legalábbis a legendák szintjén. A korábbi aranylabdások közül ebben a tekintetben jócskán megelőzi őt Luis Suarez, Albert Flórián, Gianni Rivera, Johan Cruyff, Michel Platini vagy Marco van Basten, ráadásul a választás helyességét illetően erős kétségek támadhatnak akkor is, ha a portugál csatár idei második fél évét idézzük fel. Ez a második szakasz valójában már az elsőben megkezdődött, hiszen az Eb-t az esztendő hatodik havában tartották... Addig ment a bicikli, angol bajnoki címmel, sőt Bajnokok Ligája-diadallal, de hősünk a kontinenstornán már - csapatával együtt - kudarcot vallott, miként csalódást keltett négy éve is, hiszen az Európa-bajnokságot 2004-ben Portugáliában rendezték, és a vendéglátók egyike sem gondolt arra, hogy a házigazdák válogatottja akár az első mérkőzésen, akár a döntőben kikaphat a görögöktől. (Arra meg pláne nem, hogy ez mindkétszer megtörténhet.) Így meglehetősen szolid öröm fogadta a portugálok ezüstérmét, és ez még a lehető legdiszkrétebb megfogalmazás, mert az igazság az: egy ország küzdött - általában hiába - a bánat könnyeivel...
A Beckham-utód, a haját gondosan zseléző médiasztár azonban nagy hatást tett a szakírókra azzal, hogy a 2007/2008-as évadban a Manchester United 49 - különböző sorozatokban vívott - találkozóján 42 gólt ért el; ez tényleg kimagasló teljesítmény. Ám azt is látni kell, hogy a tömegkommunikációt mindinkább áthatja a bulvár, s e folyamat mintha a még oly tekintélyes France Footballt sem kerülné el. A hírnevét éppen a Ballon d'Orral megalapozó újság az Aranylabda-szavazás ez évi harminc jelöltjének közzétételekor jó néhány esetben melléfogott, és olyan labdarúgókat is piedesztálra állított, mint a negatív olasz Eb-hős Toni, a szerb Vidics, az orosz Zsirkov vagy a honosított portugál Pepe, aki nem kellett Brazíliának, s hogy miért nem, az kiderült a múlt hónapban tartott brazil-portugál meccsen (6-2), amelyen Robinho, Luis Fabiano és Kaká már-már bolondot csinált a sokat a Real Madridban sem mutató védőből. Nem mellesleg: azon az egyoldalú gálamérkőzésen Cristiano Ronaldo sem tűnt a brillírozó - de az Aranylabda-listára (Kakán kívül) méltónak ezúttal nem talált - brazilokkal azonos kategóriájú futballistának...
A képességei azonban vitathatatlanok, noha messze van még a futballművészet legnagyobbjaitól, Pelétől, Maradonától vagy éppen az örök portugál ideáltól, a szintén aranylabdás Eusebiótól. Pályafutása persze máshogyan is megközelíthető, hiszen nem minden huszonhárom éves futballista mondhatja magát kétszeres Premier Liga-aranyérmesnek, BL-győztesnek, több mint hatvanszoros válogatottnak, valamint a hivatásos labdarúgók szervezete kiválasztottjának. (Az idén a profik ugyancsak számottevő díját is kiérdemelte, igaz, az elismerés a 2007/2008-as évadra vonatkozott.)
Kétségkívül előtte az élet.
S immár mögötte az Aranylabda.
Cristiano Ronaldo
Született: 1985. február 5.
Klubjai: Sporting Lisszabon (2001-
2003), Manchester United (2003-).
Angol bajnok: kétszer (2007, 2008).
Angol kupagyőztes: egyszer (2004).
BL-győztes: egyszer (2008).
Portugál válogatott: 61-szer (először 2003-ban, a Kazahsztán elleni 1-0-ás mérkőzésen).
Eb-ezüstérmes: egyszer (2004).
Vb-negyedik: egyszer (2006).
"Cristiano Ronaldo jogos tulajdonosa annak az elismerésnek, amelyet a France Football minden évben a legjobb játékosnak ad" - jelentette diadalmasan a vezető portugál sportújság, a Record. A lap azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy a győztes milyen nagy különbséggel utasította maga mögé Messit és Fernando Torrest. Az El Mundo Deportivo című barcelonai sportnapilap szerint "míg Cristiano Ronaldo lett egyénileg a legjobb, addig az idei Aranylabda-szavazás igazi nyertese a spanyol labdarúgás", hiszen Fernando Torres harmadik, Casillas negyedik, Xavi ötödik, David Villa hetedik lett. A madridi Marca - "Cristiano király és az ő négy alkirálya" címmel - szintén a spanyol labdarúgás elismerését emeli ki. Az olasz La Gazzetta dello Sport "Nem történt meglepetés: Cristiano Ronaldóé a 2008-as Aranylabda" címmel közölte az eredményt, majd azon kesergett, hogy mindössze egy olasz játékos - Gianluigi Buffon - került fel a listára, és a Juventus kapusa is csak a tizennyolcadik helyre. (Munkatársunktól)
Az idei végeredmény
1. Cristiano Ronaldo 446 pont
2. Messi (argentin, Barcelona) 281
3. Fernando Torres (spanyol, Liverpool) 179
4. Casillas (spanyol, Real Madrid) 133
5. Xavi (spanyol, Barcelona) 97
6. Arsavin (orosz, Zenit) 64
7. David Villa (spanyol, Valencia) 55
8. Kaká (brazil, Milan) 31
9. Ibrahimovic (svéd, Internazionale) 30
10. Gerrard (angol, Liverpool) 28
