Noha harminchat éves korában úgy hagyta abba a játékot, hogy utána soha nem futballozott - sőt amikor egyszer a Béke Szállóban megleptem egy labdával, és arra kértem, dekázzon néhányat, azt válaszolta: "Hagyjon engem a Békében!" -, a pályán kívüli életében is rendre azt hangsúlyozta: a családján kívül mindent a labdarúgásnak köszönhet. Hogy megtanult késsel-villával enni, és nyakkendőt kötni; hogy olvashatta Déry Tibort, Stefan Zweiget, Hemingwayt; hogy megismerte a két Latabárt; hogy mondanak neki "valamit" idősebb Markó Károly képei.

Mások meg őt bámulják. Jóságáért, bölcsességéért, hűségéért (Évához, a futballhoz, az MTK-hoz egyaránt). Továbbá a Latabárokéhoz hasonló humoráért. Poénjai szállóigékké váltak. Bemondás 1.: "Mielőtt abbahagytam a futballt, a Hungária körúton azt kérték tőlem, csak addig maradjak, míg megtalálják az utódomat. Még ma is játszanom kellene..." Bemondás 2. (egy hajdani örökrangadó előtt): "Másfél órán múlik, hogy fél évre jók legyünk. Mert, ha legyőzzük a Fradit, akkor már rossz szezonunk nem lehet..." Bemondás 3.: "Előbb nő fel tíz Nobel-díjas atomfizikus, mint két olyan játékos, mint Bozsik és Puskás."

Nem mindenki volt "vevő" csibészes stílusára. (Melyhez a kártya és a lóverseny is szorosan hozzátartozott - már persze azután, hogy a móravárosi nyomorból a kék-fehérek törzshelyére, a Savoyba csöppent.) Hiába imádta a túlnyomó többség, Sebes kapitányt kifejezetten taszították keresetlen szavai; ezért volt nem nevezett huszonharmadik labdarúgó az 1954-es vb-n, és ezért lett "csupán" hetvenötszörös válogatott. Pedig Garrinchával, Hamrinnal, azaz korának legkiválóbb jobbszélsőivel emlegették együtt, és a Real Madridban azért tették a szélre a belső csatár Kopát, mert Csikar kitért Santiago Bernabeu ajánlata elől. A "királyi" klubelnök száznegyvenezer dollárt ígért neki, ha nem megy haza, ő meg azt válaszolta (mert nem akart külföldön élni): húszezret előre kér. Tudta, a Madridnál nem veszi be a gyomor, ha a kiszemelt diktál...

A spanyol futballakadémiától távol maradt, az ahhoz nem fogható agárdit viszont róla nevezték el. Neki egyébként nem kell boltozat: a nélkül is a labdarúgás professzora, a humánum nagy Sándora marad, amíg világ a világ.

Sándor Károly

Született: 1928. november 26.

Klubjai: Móraváros (1940-1947), MTK (1947-1964).

Magyar bajnok: háromszor (1951, 1953, 1958).

Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes: egyszer (1952).

KEK-döntős: egyszer (1964).

NB I-es fellépéseinek száma: 379 (182 gól).

Válogatott: 75-ször.

Vb-részvevő: kétszer (1958, 1962).

Európa-válogatott: egyszer (1964).