Míg a helyi futballcsapat folytatja elképesztő szárnyalását, s csak rosszabb gólkülönbségével szorul a tabella második helyére, a 3300 lakosú település Voss bevallása szerint nem tud lépést tartani a klub szédítő tempójával. Hoffenheimet pedig egyre több sportturista fedezi fel, de a látogatóknak egyelőre be kell érniük olyan látványosságokkal, mint a főút mentén a csapat színeire, kék-fehérre mázolt lakóház, a szurkolói emléktárgyakkal telezsúfolt benzinkút mögötti edzőpálya. Vagy megnézik Dietmar Hopp szülőházát, s felautózhatnak a domboldalra, hogy körbejárják a mecénás nevét viselő - időközben kinőtt, jelenleg tréningre használt - hatezres stadiont.

Hopp ugyan régóta elköltözött, de az egyik leggazdagabb német üzletembernek számító 68 éves férfi mégis jelen van. Lépten-nyomon emlegetik a faluban. Azt mondják róla: lehet ugyan, hogy a SAP szoftveróriással keresett vagyona már meghaladja a hatmilliárd eurót, egyszerű, földön járó ember maradt. Akinek nem az számít, hogy mennyi pénze van, hanem az, mit kezd vele. A TSG 1899 Hoffenheimre - ahol gyerekkorában futballozott - az elmúlt közel húsz évben százmillió eurót költött, ugyanakkor a Hopp nevét viselő alapítvány bőkezűen támogatja a térség labdarúgó-, kézilabda-, és jégkorong-utánpótlás-nevelését, valamint különböző szociális-, és egészségügyi intézményeket. Tisztában van történelmi felelősségével is, állta az 1940 őszén Hoffenheimből elhurcolt zsidók emléktábláját; Hopp apja a deportálást szervező SA-nak, a náci párt félkatonai rohamegységének volt a tagja.

A mecénás az alig 30 kilométerre lévő heidelbergi egyetemnek is szívesen adakozik. Felajánlotta a futballcsapat átkeresztelését a jobban hangzó FC Heidelbergre. Sőt azt is, hogy a Neckar-parti városban építi fel a harmincezer nézőt befogadó új stadiont. A terv politikai viták miatt elbukott, így a Rajna-Neckar-arénát Hoffenheim szomszédságában, az autópálya mellett húzzák fel. Szemben a sinsheimi Technikai Múzeummal, az ott kiállított Concorde-dal.

Benjamin Hartmann számára az elmúlt évek olyan élménnyel értek fel, mintha tényleg a szuperszonikus utasszállítóval repült volna. "Már a Bundesliga másodosztálya is felért egy álommal" - mondja a TSG 1899 szurkolói klub elnöke. Az épülettakarításból élő, 22 éves fiatalember nem tagadja: Hoffenheim-drukkerként sokat kell nyelnie. A Dortmund, a Schalke és más "hagyományos" csapatok hívei "parasztoknak" gúnyolják őket, illetve folyamatosan az orruk alá dörgölik: mindent Hoppnak köszönhetnek. Hartmann szerint azonban csapatszellemet nem lehet vásárolni, az irigyelt fiatal futballistákat más csapatok is megvehették volna. Az Anglia ellen készülő német válogatott keretébe bekerült Marvin Compper hátvéd egy éve az akkor még második ligás Mönchengladbach tartalékaként ült a lelátón. A Joachim Löw szövetségi kaptány által szintén kiszemelt Tobias Weis középpályást a Stuttgartból "szortírozták ki".

Jochen Rotthausnak is azt jósolták: keresztet vethet a karrierjére, amikor a Stuttgart marketingigazgatója 2006 augusztusában a TSG 1899 Hoffenheim vezérigazgatója lett. A siker láttán már senki sem köszörüli a nyelvét azon, hogy a stuttgarti luxust konténerépületekkel bővített, gyakran trágyaillattal körüllengett klubházra cserélte. "A pénz fontos, de messze nem elég" - véli Rotthaus, aki szerint a sárga irigység is belejátszik a Hoppot gyakran "ördögi oligarchaként" lefestő ellenséges hangulatba. Rotthaus a kemény munkára esküszik, őt - más klubok vezetőivel ellentétben - délután öt után is el lehet érni. Ralf Rangnick vezetőedző tudatosan, elemről elemre, játékosról játékosra rakta össze csapatát. Amikor Hopp leigazolta a korábban a Stuttgartot és a Schalkét irányító trénert, Rangnick úgy nyitott: szolgáltatóként az a feladata, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a rá bízott keretből. A sajtóértekezleteknek otthont adó konténerben pedig most azt mondja: az első osztályú újonc számára a legnagyobb elismerés, hogy a neves német csapatok is védekezésre állnak be ellenük.

Míg a futball-lázban égő helyiek már a Barcelona és a Manchester United jövő évi fellépéséről álmodoznak, a klub irányításába tudatosan nem beleszóló Hopp 2009 tavaszán akár a kilencedik hellyel is elégedett lenne. Rotthaus szerint egy év mindenképpen kell, hogy gyökeret eresszenek az első osztályban. Utána lehet nagyobb léptékekben gondolkodni, bár Sinsheimben a Concorde is a földön van.

Dési András, Hoffenheim