Kiscsoportos találkozó
A világranglista 42. helyén álló házigazdák még csak nem is tartoztak a futball művészei közé, szemben honfitársainkkal, akik valaha - évtizedeken át - a labdarúgás páratlan térhódításának letéteményesei voltak. Nigel Worthington, a vendéglátók (korábbi futballistaként 66-szoros válogatott) szövetségi kapitánya udvariasan emlékeztetett is ezekre az időkre, mert azt mondta: "A magyarok valószínűleg nem olyan erősek, mint hajdanán, de még mindig vannak technikás játékosaik, akik megnehezíthetik az életünket".
A mi életünket inkább a mai magyar futball valósága nehezíti, a hallatlan gondok között azonban a hivatalos szlogen az, hogy ha a klubfutballban már nincs is remény, a válogatott talán még szerepelhet jobban, mint az a hazai színvonalból következne. Egy biztos: a Fenerbahcse-MTK, a Stuttgart-Győr vagy a Young Boys-Debrecen nemzetközi párharc kimenetelét és látványát nem volna kunszt felülmúlni. De - mint tudjuk - a nemzeti együttes sem ér el semmit több mint húsz hosszú éve már (jelenleg 56. a FIFA-listán); csak a szövetségi jelmondatok frissülnek, amíg az eredmények - illetőleg azok sorozatos elmaradása - nem lehetetlenítik el a dumát...
Ma persze nincs tét, így akármire megy Belfastban a nemzeti együttes, minimum a jövő tavaszig mondhat bárki bármit. (A huzamos magyarországi őszi-téli szünetben az a jó, hogy szóban akár világbajnokok is lehetünk...) Ráadásul a mostani ellenfél jó partner; már abból a szempontból, hogy ugyanolyan sikertelen, akár a magyar együttes az utóbbi dekádokban. Kapusa, Taylor például 73-szor öltötte magára a válogatott dresszt, de nem biztos, hogy valamennyi fellépésére büszke volt, mert nem kevesebb, mint 88 gólt kapott... A csapat másik törzsgárdistája, a 81-szeres válogatott Gillespie viszont hálás a sorsnak, pontosabban Worthington szakvezetőnek, mivel a tréner annak dacára is kitart mellette, hogy ebben
az évadban mindössze egy percet "játszott" a Sheffield Unitedben.
Egyébként a vetélytársak egyike sem a legjobb összeállításában szerepel, de McCartney például aligha hiányzik annyira a vendéglátók csapatából, mint amennyire névrokona hiányzott volna a Beatlesből. "Nálunk" a sérültnek mondott Hajnal pihen, néhányan pedig valóban nem egészségesek, de olyan játékost amúgy sem lehet említeni, aki pótolhatatlan lenne. A választék szűkösségére jellemző, hogy Erwin Koeman szövetségi kapitány általa vélhetően sosem látott labdarúgókat is meghív, sőt még a spanyol harmadosztályból is be lehet kerülni a keretbe.
Hazánkfiai legutóbb Belfastban 1-0-ra győztek; a 2000-ben rendezett mérkőzésre 9400 szurkoló látogatott ki a Windsor Parkba. Hogy az északírek most is kénytelenek lesznek-e ennyi nézővel beérni, azt nem tudom, afelől viszont kétségem sincs: az eredmény a magyaroknak ezúttal is megfelelne...
Észak-Írország-Magyarország
Barátságos mérkőzés, Belfast, 20.45. Jv.: Schörgenhofer (osztrák).
Észak-Írország: Taylor (73-szoros válogatott) - Baird (37), Evans (11), Duff (21) - O'Connor (2), Davis (29), McCann (16), Brunt (18), Gillespie (81) - Healey (65), Lafferty (17).
Magyarország: Fülöp (17) - Bodnár (37), Vanczák (36), Juhász (41), Vermes (2) - Gera (56), Dárdai (55), Huszti (37), Vadócz (16), Halmosi (21) vagy Dzsudzsák (15) - Torghelle (29).
Ez lesz még
A magyarok észak-írországi fellépése mellett válogatott labdarúgó-mérkõzések sorát rendezik ma.
Világbajnoki selejtezõ. 3. csoport: San Marino–Csehország.
Barátságos találkozók: Azerbajdzsán–Lettország, Szerbia– Bulgária, Szlovákia–Liechtenstein, Montenegró–Macedónia, Ukrajna–Norvégia, Dél-Afrika–Kamerun, Románia–Grúzia, Málta–Izland, Görögország– Olaszország, Dánia–Wales, Luxemburg–Belgium, Svájc–Finnország, Ausztria–Törökország, Hollandia–Svédország, Németország–Anglia, Írország–Lengyelország, Skócia–Argentína, Franciaország–Uruguay, Spanyolország–Chile, Brazília– Portugália, Kolumbia–Nigéria.
