Esélylesők
A sportfogadást mellesleg, akárcsak a labdarúgást, a miniszoknyát és a rossz időt, Angliában találták ki. A britek ugyanis szinte bármire képesek voltak feltenni néhány fontot. Meghal-e a beteg II. József? Eléri-e Peary a Déli-sarkot? Vízbe fullad-e az az ember, aki az orruk előtt esett a Temzébe? - a tárgy mindegy volt, csak fogadni lehessen. Az alap tehát adva volt, és hamarosan megszületett a felépítmény is. A derék londoniak 1921-től már az esélyeket meghatározó, úgynevezett bukmékeri típusú játékon fogadhattak a különböző sporteseményekre, az angol példát pedig 1934-ben a svédek, majd négy évvel később a svájciak is követték.
Magyarországon a totó már 1947-ben megjelent ugyan, a bukmékerek feltűnésére azonban a rendszerváltásig várni kellett. A Pénzügyminisztérium 1992-ben konceszsziós pályázatot írt ki, a győztes pedig két évig erőlködött a Tuti Tipp nevű vállalkozással, majd a barátinak cseppet sem nevezhető adóterhek hatására abbahagyta azt. Bukmékerséggel legközelebb 1997-ben a Szerencsejáték Rt. próbálkozott, amikor elindította a Tippmix elnevezésű játékot. H.-ból is ekkor lett sportfogadási szakértő. Korábban ingatlanbrókerként dolgozott, ám egy pillanatig sem habozott, amikor az oddsmestereket kereső újsághirdetés a kezébe került. Mindig imádta a sportot, fiatal korában asztaliteniszezett, majd focizott, olyannyira, hogy a zamárdi úttörőtáborban társai a Zico becenévvel tüntették ki.
Egyenesen a Tippmix hőskorába csöppent. Oddsmesternek lenni akkoriban amolyan ceruzarágós, tűnődős foglalkozás volt: az ember böngészte az újságokat, hallgatta a híreket, és így alakította ki a nyereményszorzót, amely azt mutatta, 1 egység befizetésére mennyit kap vissza a jól tippelő fogadó. Vajon a Chelsea tartalékosan is képes-e megverni a Tottenham-et, törte a fejét hétről-hétre H. Illetve nem egészen. Egy oddsmesternek ugyanis azt kell inkább eltalálnia, mit gondolnak a fogadók a meccsről. Ez így már nehezebb dió. Az olaszok szeretnek ikszelni? A német csapatok verhetetlenek otthon? Ki tudja már, miért tartják magukat ezek az elképzelések. Más a helyzet viszont az érzelmekkel. A fogadó hiába érzelmi lény, ha pénzről van szó, próbál racionálisan dönteni. A Szerencsejáték Rt. például a Fradi meccseit egy ideig kisebb oddsszal adta, mondván, a zöld-fehérek ellen nem szívesen fogad senki, hamar rá kellett jönnie azonban tévedésére.
Izgalmas és szórakoztató kor volt tehát ez. De aztán nagyot fordult a világ. Megjelent az internet, a sportfogadás pedig alapjaiban változott meg. Olyan volt ez, mintha az a hajszál, amelyet egyik nap még Sherlock Holmes tanulmányozott nagyítóval, most az N.C.I.S. bűnügyi helyszínelőinek a DNS-laboratóriumába kerülne. Korábban alig ismert sportágak váltak ismertté, hirtelen mindenki megtudhatott mindent, összeállítást, sérülteket, pletykákat. Az interneten ráadásul megjelentek a különböző bukmékercégek, és ez véget vetett a Szerencsejáték Rt. addigi monopolhelyzetének.
A változás nem maradt el. A snookertől a jégkorongig, a baseballtól a curlingig hamarosan új sportágak kerültek a Tippmixbe. A pekingi olimpia alatt például az íjászat kivételével mindenre lehetett fogadni, a játékban lefogadható heti 120 sportesemény száma megtízszereződött, a labdarúgó-EB alatt pedig a Tippmix árbevétele nagyobb volt, mint az ötös lottóé. Mégis, talán a foci itta meg leginkább mindennek a levét: tíz éve még minden száz forintból nyolcvannal a focimeccsek eredményeit próbálták eltalálni, ma viszont a fogadások jó, ha a felét viszi el a labdarúgás.
A Szerencsejáték Rt. közben Zrt. lett, az oddsmesterek csapata pedig tizenkét fősre duzzadt. Van köztük egykori tornatanár, kertész, közgazdász és banki középvezető. Szinte mindannyian máshonnan jöttek, egyvalami azonban közös bennük: megőrülnek a sportért. Ülnek egy szobában, nézik a monitort vagy a falra erősített hét tévéképernyő egyikét, váltásban reggel héttől este tizenegyig dolgoznak, a családjuk alig látja őket, de mégis: boldogok. Legtöbben fociztak, volt, aki hajdan teniszezett vagy bobozott, egyikük ma is aktív snookerjátékos, bár különlegességben verhetetlen az a kollégájuk, aki a kutyás flyball megszállottja.
Munkájuk azonban már nem az, mint régen. H. például szívesen írja le pénzügyikockázat-kezelésként azt, amit csinálnak. Az oddsmesterek tudniillik időközben kicsit olyanok lettek, mint a brókerek. Természetesen még mindig figyelik a híreket, ám fél szemmel a piac alakulását lesik, nézik a világ fogadóirodáinak nyereményszorzóit, és azokhoz igazítják a magukéit. Úgy tesznek, mint a halak: egy rajban úsznak a többiekkel. Nem is tehetnek másként, hiszen ha a fogadó a világhálón jobb ajánlatot talál, azonnal odaviszi a pénzét. Pillanatnyilag majdnem háromszáz bukmékercégnél lehet online fogadást kötni, és a magyar nyelvű oldalak száma is meghaladja már a tízet.
A konkurencia tehát nagy és jól értesült. H. példaként a Kecskemét labdarúgóinak történetét említi. A játékosok egy része augusztusban gyomorrontást kapott, amiről csupán a helyi újság számolt be, ám nem telt bele negyedóra, és a világon mindenütt elindultak az ellenfél Paks oddsai lefelé. Nem volt nehéz kitalálni, miért: a külföldi fogadóirodáknak vannak emberei Magyarországon, akik figyelnek az itteni hírekre.
Ám a fogadó is más lett közben. A többség még mindig mintegy a saját örömére próbálja eltalálni, olimpiai bajnok lesz-e Igaly Diána, ám megjelentek a megélhetési fogadók, akik nagyban játszanak. Nekik szinte mindegy, hogy softballra, kerékpárra vagy a finn II. osztályú jégkorongbajnokság mérkőzéseire teszik a pénzüket. Nem a sport érdekli őket, hanem az oddsok, és ha találnak egy kedvezőt, rögtön lecsapnak rá. Nem baj, ha néha veszítenek, a nagy számok törvénye alapján úgyis jól jönnek ki a végén. Néhány országban már külön fogadói szindikátusok működnek, egy ezzel foglalkozó svéd társaságot pedig a tőzsdére is bevezettek.
Nagy a versenyfutás tehát a pénzért, és ilyenkor minden apró információ jól jöhet. Az európai oddsmesterek éves összejövetelén például legutóbb a norvég kollégák figyelmeztették a magyarokat, ősszel vigyázzanak a norvég II. osztályú labdarúgó-bajnokság oddsainak megállapításánál. Olyankor kezdődik a rénszarvasvonulás, az északi kiscsapatok pedig rendszerint tartalékosan állnak ki, mert a játékosok hajtani mennek.
Aranyat ér az ilyen füles, hiszen az oddsmestereknek nagyon észnél kell lenniük. Később ugyanis könnyű okosnak lenni. Akkor már hiába tudja az ember, hogy a Bayern lett a német bajnok, hogy Igaly érmet sem szerzett, és II. József tényleg belehalt a betegségébe.
Pearynek pedig esélye sem volt elérni a Déli-sarkot.
Mivel az Északira indult.
-------------------------------------
A fogadó is nosztalgiával gondol a hősi időkre. Akkor még rutintalanok voltak a "tétadók", s volt olyan tipp, amin csak az nem nyert, aki behunyt szemmel játszott. Ma már nem csupán a nagyban fogadók ismerik a dörgést, hanem az oddsmesterek is. Tudják, melyik csapatnak fontos a meccs, kik sérültek, van-e valami "bibi", sőt, azt is sejtik, melyik fertályon "futhatnak bele" esetleg egy előre lejátszott meccsbe. A Szerencsejáték Zrt.-nél is figyelnek mindenre, például arra, hogy milyen oddsokat adnak ugyanarra a sporteseményre a társ-fogadóirodák, vagy mekkora tét fut be egy bizonyos eredményre - és máris változtatják a nyereményszorzót.
A Tippmix minden héten sorra veszi a világ sporteseményeit és az esélyek tudatában ad meg különböző oddsokat - a végeredményt illetően. Az "alfogadásokkal" persze egy-egy mérkőzésnek sok-sok "tétele" van, kezdve azon, hogy melyik csapat rúgja az első gólt, vagy ki az utolsót. A könnyebben eltalálható meccseket úgy "védi ki" a cég, hogy azokra egyedül nem lehet fogadni, csak úgy, ha még kettőt, vagy négyet vesz hozzá a játékos. Ezért aztán egy tippmix-guru valóságos lexikon: fejből fújja a francia röplabdarangsortól a holland másodosztály focieredményeiig, az NHL-listtától (amerikai jégkorong) az NBA-ig (amerikai kosárlabda) mindent.
Magyarországon hetente átlagosan 360 ezer szelvényt töltenek ki. Persze, a profi nem annyira tippmixezik, mint inkább a szlovák fogadóirodákban fogad (nagyobb az odds, kevesebb a kötöttség), és persze ott az internet...
Bukmékerleltár (1998-2008) | |
év | Árbevétel (Ft) |
1998 | 5 889 801 000 |
1999 | 6 914 387 800 |
2000 | 9 091 958 000 |
2001 | 9 118 202 800 |
2002 | 10 544 306 500 |
2003 | 7 943 258 200 |
2004 | 9 790 212 500 |
2005 | 10 912 814 500 |
2006 | 13 779 043 400 |
2007 | 13 466 202 700 |
2008* | 20 490 000 000 |