Tudósítónktól
Szerda délután a zene és a sport rádiójában: hölgyhang szólítja Marosi kollégát Kispestről. Marosi kolléga lelkesen beköszön, majd közli, hogy a hazai csapat éppen most egyenlített Hercegfalvi jóvoltából. "Mindjárt elmesélem, mi történt eddig - nyugtat meg Marosi kolléga -, csak előbb be kell mondanom valamit." Piciny csönd, majd behallik a hangosanbeszélő: "Kedves szurkolóink, Hercegfalvi Zoltán révén egyenlítettünk, így a 24. percben az állás: Kispest-FTC 1-1." Újabb rövid szünet, aztán Marosi kolléga már csak a mienk, a bemondóból újra tudósító lesz, és elmondja, mi történt eddig a mérkőzésen. "Ilyennel sem találkoztam még" - jegyzi meg meglepetten a hölgyhang, viszont megnyugtatja Marosi kollégát, hogy később még kapcsolja.
Nekem meg eszembe jut a Népsport szó szerint alkalmi tudósítója, aki a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján betegséghullámnak köszönhetően kapott váratlan lehetőséget arra, hogy húsz sorral megajándékozza az olvasót az FTC-BVSC jégkorongbajnokiról. Előtte figyelmeztették, hogy Ferencváros-drukkerként is próbáljon tárgyilagos maradni; ilyen előzmények után körülbelül így foglalta össze a látottakat: "A BVSC meglepően jól kezdett, mi több, a vezetést is megszerezte, ám az első harmad közepére összeszedtük magunkat, egyenlítettünk, mi több, a második húsz perc elején fordítanunk is sikerült. A folytatásban már nem volt gond, a várt fölényes győzelemmel gyűjtöttük be a két pontot."
Szegény már nem él, Marosi kolléga ápolja az emlékét.
