Virágos rosszkedv

Erdei Zsolt jelenleg virágokat ültet a kertjében: szép foglalatosság ez, ám "Madárnak" inkább a tizenegyedik címvédésére kellene készülnie, ha már - alaptevékenységét tekintve - egy jegyzett bokszszervezet (WBO) számottevő kategóriájának (félnehézsúly) bajnoka. Átmeneti szünet vagy itt a vég?

- Nem rosszkor?

- Ha nem zavarja, hogy közben én itt bíbelődök a földdel...

- Sőt. Mit ültet?

- Nárcisz- és tulipánhagymákat.

- Ezt azért el kell képzelni: a kemény ember, amint finom mozdulatokkal gondozza a virágokat...

- Noha szeretek a kertben dolgozni, csinálnék én mást is. Pontosabban: most mást csinálnék.

- Vége a karrierjének?

- Nem gondolom, hogy ezt kategorikusan ki lehetne jelenteni. E pillanatban minden lehetséges; még az is, hogy nem ragadok le huszonkilenc, veretlenül megvívott profi mérkőzésnél, és tíz címvédésnél...

- Mitől függ a folytatás?

- A klubomtól, a német Universumtól. Benne vagyok a gépezetben, tenném is a dolgom, ám úgy fest: a kenyéradóm inkább a saját érdekeit nézi. Sok egyéb mellett a pénzről is szól ez a történet; magam csak meccsek után kapok nagyobb summát, tehát nekem az volna a fontos, hogy ringbe lépjek.

- Az Universumnak mi a fontos?

- Erre nem tudok válaszolni: a legutóbbi, április huszonhatodiki mérkőzésem óta jó, ha egyszer tárgyaltunk. Akkor is azért, mert támadásnak vélték a Bildnek adott nyilatkozatomat, amely arról szólt, hogy úgy érzem, nem megfelelően menedzselnek; például Németországban jobban is eladhattak volna. Az sem tetszett nekik, hogy az összecsapás után azt mondtam: ellenfelem nem késztetett teljes erőbedobásra. Mindenesetre leültünk, és elismertem: bár a szavaimat vállalom, talán nem a legjobb fórumon álltam elő a problémámmal. De mit tegyek: gyárilag őszinte vagyok. Az újságíró jött, kérdezett, én meg válaszoltam.

- Mi volt a reakció?

- Noha elnézést kértem, hátbatámadás-szerűségként élték meg a dolgot.

- Ez az oka, hogy jegelik?

- Meglehet, de nem tudom, mi zajlik most a klubnál. Az utóbbi időben jobbára edzőmmel, Fritz Sdunekkal beszéltem, aki azt mondta, ilyen öszszevisszaságot még nem élt át az Universumnál. A mellőzés és a gyönge kommunikáció viszont tény.

- Edz azért?

- Hogyne, de nyilván másként, mint ha mérkőzésre készülnék.

- Semmi dátum?

- Terveztek egy szeptember huszonhetediki találkozót; nem valósult meg. Aztán lett volna egy október tizennyolcadiki fellépés, arról meg későn értesültem... Hallottam valamit egy lehetséges novemberi ütközetről is, amely attól függ, hogy egy bokszoló srácot lecsuknak-e a vagy sem... Talán ennyiből is kitűnik: nem úgy kezelnek, ahogyan egy ranglistavezetőt illene. Most én hívogassam őket?

- Nemrég még arról folyt a polémia, hogy az Universum rendszeresen, ám olykor ürgékkel bokszoltatja, és nem tud vagy nem akar összehozni legjobbjának egy jelentős meccset, mondjuk, a tengerentúlon. Most már, úgy tetszik, szórakoznak önnel. Meddig tűr?

- Ha a klubtól januárra vagy februárra nem kapok mérkőzést, akkor nekem befellegzett. Arra nincs lehetőség, hogy az Universumtól eljöjjek.

- Ha visszavonul...

- Emelt fővel, veretlenül hagynám abba. Ellenben jókora hiányérzettel.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.