S bár a magyarkosárlabda temérdek gonddal küzd - rendteremtésre, pénzszerzésre alkalmatlan vezetői legföljebb asszisztálnak a légiósokra építő, de így is csak egymást közt versengő, a kontinens tornáira ki se merészkedő egyletek "urizálásához" -, éppen a női válogatott példája mutatja: egy alázatos szakvezetővel és néhány elszánt, "maradék" fiatallal elérhető még a legszebb cél is...

Hogy Mészáros Lajos kiválasztottjai a kvalifikáció során mennyire voltak motiváltak, az megítélés kérdése, mindenesetre a Vantaa városában sikerre "ítéltetett" garnitúra szombaton hozzávetőleg a szünetig tartotta magát finn vetélytársa ellen. Ekkor egyenlő volt az állás (42:42), s nem tetszett oly távolinak az áhított győzelem, amely - osztályozó helyett - pótselejtezőre "küldte" volna a társulatot. A harmadik negyed végén aztán - a kemény védekezés és a jobb dobóteljesítmény nyomán - már 70:58-ra vezettek a vendéglátók... A Mészáros-legények közül csupán Kámán és Németh produkcióját lehetett dicsérni (előbbi 22, utóbbi 20 pontig jutott), vagyis csapatként tökéletes csődöt mondott a szövetség korábbi ünnepelt szakmai igazgatója által felügyelt garnitúra. A végső szakaszban Finnország legjobbjai tizennyolc pontos különbséget is kialakítottak az egyre láthatatlanabb ellenféllel szemben, hogy aztán zárásképpen "megelégedjenek" a közte tizenöttel, azaz a 88:73-as végeredménnyel.

Két győzelem, hat vereség: az öttagú, a szerbekkel, az olaszokkal és a bolgárokkal teljes csoportot fölmosták a magyarokkal, s noha a szövetség PR-ban erős, ezt a semmit nehéz lesz megmagyarázni.

Pláne, hogy nem kizárt: augusztusban már B osztályú tagságról szólnak a hírek...