2015. június 28. A szerb sport aranyvasárnapja. A női kosárlabdázók történetük első Európa-bajnoki címét ünnepelhették, a férfi pólósok pedig kilencedszer (kétszer Szerbia-Montenegró képviseletében) hódították el a Világ Liga trófeáját. A két aranyérem mellé riói kvóta is járt: sikerével mindkét válogatott jogot szerzett a 2016-os olimpiai részvételre.

A vízilabdázók győzelme papírformának is tekinthető: déli szomszédunk együttese nyerte a legutóbbi Eb-t, a 2012-es ötkarikás játékokon pedig bronzérmet ért el.

A női kosarasok Eb-elsősége azonban bombameglepetés.

Ana Dabovics úgy ünnepelt, mint egy kisgyerek: az eredményhirdetés után a parkettet beborító, a győztes válogatott tiszteletére szerpentinágyúból kilőtt aranyszínű konfettihalomban hempergett önfeledten. Előtte nemcsak a legfényesebb érmet vette át, hanem a torna legértékesebb játékosának járó különdíjat is.

Szerb szelfi Reviczky Zsolt / Népszabadság

Ana kiváló kosaras – a budapesti Syma-csarnokban, a magyar–román közös rendezésű Eb döntőjében a franciáknak 25 pontot dobott, ezzel a mezőny legeredményesebb tagja lett –, s ami egy női sportolónál egyáltalán nem hátrány: szép is. Az előző évadban a török Ormanspor együttesében, jelenleg az észak-amerikai profi ligában, a Los Angeles Sparks csapatában játszó, 183 centiméterre nőtt huszonöt éves kosárlabdázó körül nemcsak vasárnap tolongtak a fotósok: a törökök elleni negyeddöntőben is sokan kattintgatták masinájukat miatta. (Akkor 31 pontot dobott.)

Nem a szerb volt a legjobb csapat az Eb-n – vallják a szakértők, miközben hozzáteszik: a döntő pillanatokban senki nem tud úgy küzdeni és összpontosítani, mint az újdonsült aranyérmesek. Amikor az még elment, gyengébben játszottak: a szombathelyi csoportban 77:53-ra kikaptak az orosz együttestől, ezt a vereséget vitték magukkal a középdöntőbe. Ott 91:80-ra veszítettek a címvédő spanyolok, majd 73:72-re Litvánia ellen, így csak negyedikként jutottak tovább. Az egyenes kieséses szakaszban azonban nem volt megállás: a már említett török meccs (75:63) után a fehéroroszok elleni 74:72 következett, majd a döntőben a franciákkal szemben fordították meg az első negyed 15:22-es állását (76:68).

Az elődállam, Jugoszlávia válogatottja négyszer játszott Eb-döntőt, az összeset elbukta, Dabovics és társai viszont bedobták magukat a kontinens köztudatába. Ana testvére, Milica a második felvonás elején megsérült, s nem tudta folytatni a játékot. Ám hogy a szerbek nem csupán erősek, de szívük is van, azt bizonyítja: amikor már biztos volt a sikerük, az utolsó fél percre becserélték az Anánál nyolc esztendővel idősebb nővért.

A harmadik szerb, aki megérdemli, hogy bekerüljön a kosárba, az a 189 centis, huszonhat éves Szonja Petrovics, aki a fiatalabb Dabovics mellett a csapat motorja és 22 pontot szerző játékosa volt. Az USK Prága kiválósága az idén a földrész legrangosabb klubtornáján is győzött, azaz Euroliga-diadal után szerzett Eb-címet. Róla tudni kell: amikor 2009-ben Rátgéber László irányításával a Szpartak Moszkva lett a kontinens legjobb együttese, Szonja első jelentős sikerét ünnepelhette a magyar edzővel. S ha már a magyarok szóba kerültek: noha a tornán a hazai együttes leszerepelt – a húsztagú mezőnyben az ibolya szerény tizenhetedik helyet „érte el”... –, az NB I azzal büszkélkedhet, hogy három játékost is delegált az aranyérmes válogatottba. Az előző évadban a PEAC-Pécsben kosarazott Nevana Jovanovics, a Győrben Tamara Radocsaj, a Sopronban Sara Krnjics. Itthoni társaik talán megkérdezik majd tőlük: hogyan csinálták? Az iránt érdeklődni, mi a titok, nem érdemes. Mert a küzdést, összpontosítást – sok egyébbel együtt – bizonyos kor felett már nem lehet megtanulni...