Könnyed spanyol győzelem az írek ellen
Nagy ötletük támadt a gdanski szervezőknek: a villamosokat csütörtök este (a szűnni nem akaró esőben) már több kilométerrel a stadion előtt megállították, és a taxikat sem engedték az aréna közelébe. Azokat viszont, akik a létesítmény környékén laknak, nem tilthatták ki a saját lakásukból, és rám mosolygott a szerencse: a feltartóztatópontok egyikétől egy lengyel ember elvitt kocsiján néhány száz méter híján a főbejáratig. (Már azt hittem, meghív vacsorára és meccset nézni.) De amit megannyi, mindenfelől – ezúttal gyalog – érkező kolléga mondott a rendezésről!
Magam is megjegyzem: efféle káosz – sőt az ittenit akár csak megközelítő zavar – még Dél-Afrikában, a vb-n sem volt. Indokolatlanul megsértem tehát az előző világbajnokság házigazdáit, ha egy lapon említem őket az Eb keleti apparátusával... (Lehet tűnődni: amennyiben véletlenül megkapjuk a vendéglátói jogot, úgy mi is ilyenek lettünk volna? Nem gondolom.)
Az íreken azonban nem fogott ki semmiféle viszontagság: a lelátókon még annál is többen voltak, mint napközben a városban. A spanyol tábor elenyészett a zöld szigeti szurkolósereghez képest, és hallatlan füttykoncert közepette kezdődött a szokásos ibériai passzolgatás, a „tiki-taka”.
Ám hamar csend támadt.
A negyedik percben David Silvát még szerelték, ám Fernando Torres visszaszerezte a labdát, és – némi kerülő után – a léc alá küldött, ragyogó lövéssel igazolta: Vicente del Bosque szövetségi kapitány bölcsen döntött, amikor az Angliában (de csak ott) hányatott sorsú csatárt benevezte az Európa-bajnokságra (1-0).
A folytatásban nagy erőkkel nyomozott az Ireland Yard, Pedro Proenca portugál játékvezető pedig sárga lapot mutathatott volna fel önmagának, amiért fellökte a meghökkent Andrewst. Ám, bármilyen finoman adogattak is „kicsiben” a spanyolok, újabb gólt a szünetig nem értek el, azaz a rendszeresen tíz labdarúgóval védekező írek tartották magukat, ahogyan tudták
Ám az 50. percben David Silva csodát tett; nem azzal, hogy növelte az előnyt, hanem azzal, amilyen mozdulatokkal szerezte meg a második spanyol gólt. Előbb rettenetesen elfektette St. Ledgert, aztán várt néhány ütemet, majd átgurította a labdát Dunne lábai között, és Given kapus is nézett, mint a moziban (2-0).
Az állhatatos Givent nem keserítette el az eset, mert nem sokkal később az Eb (eddigi) védését mutatta be, amikor hárította Xavi tíz-tizenkét méteres lövését. Kollégája, Casillas viszont okkal tarthatott attól, hogy megfázik, mivel fedetlen állóhelyről nézte a meccset az esőben (egyszer azért mentenie kellett). A hetvenedik percben azt látta, hogy David Silva a félvonalnál gólpasszal játssza meg Fernando Torrest, és valóban: már lehetett is javítani az eredményjelző táblán (3-0). Majd Del Bosque lecserélte Fernando Torrest, és a beküldött Fabregas irtózatosan nagy gólt rúgott közelről, de éles szögből a jobb sarokba (4-0).
Izgalom nem akadt, játék viszont volt, és milyen! Egyfelől négygólos. Másfelől ötcsillagos.
SPANYOLORSZÁG-ÍRORSZÁG 4-0 (1-0)
C csoport, Gdansk, 36 000 néző. Jv.: Pedro Proenca (portugál).
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – David Silva, Xavi, Busquets, Xabi Alonso (Javi Martinez, 65.), Iniesta (Cazorla, 80.) – Fernando Torres (Fabregas, 72.).
Írország: Given – O'Shea, St. Ledger, Dunne, Ward – Duff (McClean, 77.), Andrews, Whelan (Green, 80.), McGeady – Cox (Walters, 46.), Keane.
Gól: Fernando Torres (4. és 70.), David Silva (50.), Fabregas (83.).
