Könnyed kilences Kanadától
Mielőtt azonban a verőfényes zürichi ég felé emeltük volna már az ittléttől kissé párás tekintetünket, és a „magasságos” Heatleyt, Spezzát, St. Louist meg a többi NHLspílert arra kértük volna, bánjon könyörületesen a szélrázta, jégverte Kisstadion hajdani menőinek utódaival, meghallgattuk Pat Cortina szövetségi kapitányt, aki lakonikus helyzetértékelést adott: Lássuk be, semmi esélyünk.
Ugyanakkor nem mulasztott el emlékeztetni arra sem, hogy két nappal korábban, a szlovákokkal szemben mindössze tizenhárom másodperc hiányzott a világraszóló eredményhez. „Magyar hokicsapat talán még sosem játszott ennyire jól, ennyire elszántan, ennyire szerethetően” – lelkendezett a tőle megszokott eleganciával, miközben az ajtófélfa rugdosása helyett sportszerűen elismerte: „A szlovákoké erősebb együttes, bennünket a szívünk vitt előre, majdnem sikerült is a bravúr, de a jégkorongban bizony előfordul, hogy a jobbik az utolsó pillanatokban harcolja ki a győzelmet”.
A felejthetetlen este után vagy másfélszáz szurkoló várta a játékosokat a Mövenpick Szálló bejáratánál – a svájci recepciósok és londinerek nem nagyon értették a dolgot, mire a diadalittas üvöltözés éjféltájt a csendes, kloteni környezetben, ráadásul a vesztes tiszteletére… –, néhány házzal odébb pedig Lubos Bartecko a döntő gól (a szomszédnál azóta nemzeti héroszként ünnepelt) szerzője kijelentette: „Életem legfontosabb gólját lőttem”. Róla annyit, hogy 2002-ben tagja volt hazája világbajnok válogatottjának, s öt szezonon át szerepelt a St. Louis Blues, majd az Atlanta Trashers NHL-garnitúrájában…
A szlovákoknak amúgy a vasárnapi „előmeccsen” kevesebb szerencséjük volt (az 1:1-gyel zárult rendes játékidő, majd az azt követő hosszabbítás után a büntetőpárbajban alulmaradtak a fehéroroszokkal szemben), de a magyar tábor figyelmét ekkorra egy ufó megjelenése sem tudta volna már elterelni: kisvártava Szuper, Palkovics, Ladányi és a többiek ott sorakoztak azokkal szemben, akiket hétről hétre ők maguk is a tévében csodálnak, s akiktől a legszívesebben autogramot kérnének...
Aztán negyedóra telt el a meccsből, és a négyezer (!) magyar szurkoló rázendített: „Veletek vagyunk!” Szó, mi szó, a szolidaritás ráfért a társaságra, mert az északamerikaiak követhetetlenül cikáztak a jégen, s a mieink tényleg csak bámulták őket. Bár 5 percig és 18 másodpercig nem rezdült meg Szuper Levente hálója, attól kezdve annál többször. Marty St. Louis kezdte a sort, majd a „Go, Canada, go!” biztatást „Gól, Kanada, gól!”-ra magyaríthattuk, Weber és Roy tudniillik tizenhárom másodpercen belül kétszer is kapuba bombázott (jaj!). Aztán még jött Neal, a 0:4-re pedig végre a szünet; volt mit kiheverni…
Csak remélhettük, hogy Lindy Ruff szövetségi kapitány az öltözőben nem kért „kivégzést” játékosaitól, és tényleg úgy látszott, mintha ötösből egészen a hármas sebességi fokozatig visszakapcsolt volna a vörös expressz. A látszat azonban olykor csal: először azért szentségeltünk, mert Upshall úgy terítette le Benk Andrást, hogy a magyar támadónak eltörött a kulcscsontja, aztán meg azon borongtunk, hogy a szinte folyamatosan emberhátrányba kényszerülő együttes megint csak St. Louis, majd Weber alakítása nyomán megkapja az ötödik és a hatodik „dugót” is. Cortina ekkor (a mérkőzés „félidejében”) közbelépett: 0:6-nál Szuper helyére Hetényit küldte a kapuba.
A továbbiak részletezésétől – elsősorban kegyeleti okokból – eltekintek: a harmadik harmadban még Fisher, a triplázó St. Louis (szentisten…) és Spezza is berámolt egyetegyet; a vége 0:9 lett. De mielőtt bárki – netán csalódottan – rácsodálkozna a történtekre, jó, ha rögzítjük: semmi más nem történt Zürichben, csak az, amire józan ésszel számítani lehetett. Egy másik sportágat játszó professzor legyalulta a jeget a tanulékony kisdiákkal.
Kedden, a fehéroroszokkal szemben „ki-ki mecset” játszik a vb leglelkesebb csapata. Az esélyeket ne latolgassuk, mert azok nincsenek. Viszont remek hír, hogy nem csak Kanada, hanem Szlovákia ellen sem voltak…
A csoport (Zürich): Kanada–Magyarország 9:0, Fehéroroszország–Szlovákia 2:1 (büntetőlövések után). Az állás: 1. Kanada 6 pont, 2. Szlovákia 4, 3. Fehéroroszország 2, 4. Magyarország 0.
