Aki Spanyolországban múlatja a napjait s innen nézi a lengyelországi-ukrajnai Európa-bajnokság eseményeit, az minden reggel magától értetődő természetességgel lapoz bele a Marcába, a világ legnagyobb – hatvan oldalon megjelenő – sportnapilapjába, amely légiónyi különtudósító riportjait, interjúit, elemzéseit közli napi rendszerességgel. A Marcából az ember millió olyan dolgot megtud, amit nem lát. 

De jó, ha tisztában van vele, hogy ez a kitűnő újság a Real Madrid „házi” kiadványa, amely csak amúgy kötelességszerűen foglalkozik az immár döntős spanyol válogatott – sajnos – többségben levő katalánjaival, viszont csinál egészen különleges sztorikat, csak azért, hogy a Real tündököljék, akár igaz, akár nem.

Az még rendben van, hogy Xabi Alonso két gólja az égbe vitte a Marcát. De az talán kevésbé, hogy a lap pénteki számának címoldalára az amúgy elfogulatlan olvasónak kétszer is rá kellett néznie, hogy jól látja-e, amit lát. Tudniillik az előző este, amint az köztudott, német-olasz elődöntőt játszottak, a spanyolok pihentek, viszont az olaszok kisebb fajta világszenzációt csináltak. Az eredmény (2-1) a Marca címlapján kisbetűvel szedett, egysoros hírben jelent meg; ugyanezen a lapon Sergio Ramos hatalmas portréja kacagott az olvasóra. Miért is? Mert egy nappal korábban – úgy mondják, nincs unalmasabb a tegnapi lapnál – a Real védője Panenka-stílusú büntetőt rúgott be a portugáloknak.

A Marca szerkesztői úgy döntöttek: ez lesz a nap híre. S bármilyen hihetetlen, Sergio Ramos „panenkázása” – egy interjúval megspékelve – elvitte a Marca első öt teljes oldalát anélkül, hogy a német-olaszról egy büdös szó esett volna. Vagy csak arról, hogy a Real-kedvenc még csak történelmet se csinált ezen az Eb-n, mert őelőtte – a negyeddöntőben – az olasz Andrea Pirlo éppen hogy egy „panenkázó” (hulló faleveles) tizenegyest varrt be Hartnak, az angolok kapusának.

Láttam már ilyet. A Barcelona BL-t nyert, de a Marca éppen a Real bajnoki esélyeivel volt elfoglalva, tehát amúgy „per tangentem” írt a katalánok győzelméről. Kíváncsi voltam, hogyan kezeli most a spanyol-portugál meccset, amely egyfajta Real-„házibajnokság” volt, tekintettel arra, hogy olyan sztárok, mint Ronaldo, Pepe vagy Coentrao luzitán mezben küzdöttek spanyol csapattársaik (Casillas, Ramos, Alonso) ellenűbáj. A szerkesztők megoldották a feladatot. Kvázi eposzi dramaturgiával, ahol a győzelem nagyszerűségét csak a vesztes még nagyszerűbb volta nagyítja fel.

Most írhattak volna akár ódákat is Balotelliről is, mondjuk a lap legelején, de nem tették. Az olvasónak a 24. oldalig kellett lapoznia ahhoz, hogy beleütközzék a ghánai olasz látványosan izmos, félmeztelen felsőtestének képébe s egy kissé laposkás riportot olvasson egy olyan meccsről, amely nagyságrendekkel volt színvonalasabb, mint a spanyol-portugál. A Marca olyan szent, amelynek úgy hajlik maga felé a keze, hogy abból ne föltétlenül Spanyolország, hanem csak a Real Madrid jöjjön ki jól. Erre találták ki Sergio Ramost és a „panenkázást”, függetlenül attól, hogy pénteken az már nem volt hír, csak emlék.