Klicsko vérzett, s csaknem leütötte a zombizót
Tudniillik ez a végtelen nagyszájú, ukrán riválisát lezombizó és viccnek nevező Johnson a közelmúltban elhunyt popkirály, Michael Jackson előtt tisztelegve a Man in the Mirror című számmal sétált a helyére; mármost a dal rendben van, ellenben véres bokszmeccsekhez szokott nézőknek kissé szokatlan, minthogy lágy, lírai... Az MJ-pólóban érkező tengerentúli kolléga után maga Klicsko természetesen AC/DC-re vonult be; rongyolódott a gitár, szakadt a torok...
Aztán gyerünk.
A himnuszokat követően Klicsko kimérten lépegetve, finom balosokkal kóstolgatni kezdte az olykor a ring köteleire is lazán hátradőlő vetélytársát; egyszer csapta meg rendesen az első menetben, viszontkézből azonban nem kellett semmit benyelnie, mivel az arckifejezéseivel mintegy provokatív "hangot" megütő Johnson amennyire nyugodtan, annyira csekély számú balegyenessel próbálkozott csupán.
Klicsko nagyobb, hosszabb kezű, erősebbeket üt - főleg testre -, körülbelül ezt állapíthattuk meg a nyitány után. De mit tudhat Johnson? És miért nem aktívabb Klicsko?
A harmadik menetben Johnson fejet ingatott - na, mi van, apám, nem tudsz rendesen eltalálni? -, beszélt, röhögött, ám ellenfelét nem tüzelte föl; igazából nem történt semmi sem. Na jó, az ukrán megmozdulásai révén csöppet javult az iram, ám ennél jóval pörgősebb meccsre számítottunk. Mindenesetre ha szűken is, de Klicsko vezetett a tizenkét menetesre tervezett találkozó első negyedét követően.
Klicskónak fölrepedt a bőre a jobb szemöldöke alatt és a szeme alatt is: szépen elkezdett onnan folyni a vér.
Nagyjából ennyi történt a közvetlen folytatásban; na meg annyi, hogy az ukrán - noha a fór továbbra is nála volt - meg-megpróbált fogást találni az amerikain. A publikum pedig ezt a viszonylagos eseménytelenséget némileg megunta. Fütty, taps, rigmusok...
A hetedik menetre már "bőven" látni lehetett, hogy ez a Johnson azért egy korrekt bokszoló; azaz higgadtan védekezik, mert tudja, hogy ha rohanna, beleszaladna... Ám amikor kellett, szépen talált - csakhogy keveset. Klicsko többet ütött, ellenben olyan igazi, kemény csapást keveset jegyezhettünk föl tőle. Mi lesz már?
A tizedik menetre már megdönthetetlen ténnyé vált, hogy pontozással Klicsko simán megnyeri a mérkőzést - na meg az is, hogy nem tudja a "kelleténél jobban" föltörni Johnson stabil állását. Amúgy a sajtótájékoztatók egyikén az amerikai a kilencedik három percre ígérte, hogy kiüti a zombit - hát, ettől csöppet messze járt...
Majdnem elaludtunk. Majd fölriadtunk, mert a tizenegyedik menet végén Johnson beszólt egy keményet Klicskónak, mire a megszólított ideges lett, kemény, de hatástalan sorozatba kezdett - talán az utolsó három percben...? Nem, ott sem történt rendkívüli esemény, ha csak annyi nem, hogy a sok provokálástól - no és a közönség nyomására - Klicsko megkísérelte a kiütést, de hát ezúttal kevés volt ehhez. Johnson nemkülönben... Azért a végén még láthattunk egy kis műsort: a két fél összeakaszkodott, anyád, te anyád.
Vitalij Klicsko - két veresége mellett a 39. győzelmét aratva - megérdemelten tartotta magán a WBC elnevezésű szervezet övét: a pontozók egyhangúan (120:108, 120:108, 119:109) adták neki a meccset. Kár a minőségért...
