„Nem kapok levegőt” – lihegte Cseh, miután kikászálódott a medencéből, és hasonlóképpen éreztek szurkolói is. Az Európa-bajnoki címvédő az előfutamában csupán az ötödik helyen végzett, de ennél is megrázóbb volt a látvány, amit a nagytábla mutatott: a Kőbánya SC sportolójának neve mellett 4:22,26 állt. A legjobb idővel a döntőbe kerülő amerikai Ryan Lochte több, mint tíz másodperccel volt gyorsabb nála... Noha sem magyarázatot nem talált, sem vigaszt nem lelt a szemlélő, azt azért rögzíthette: nem rendezik magyar nélkül a szám fináléját, tekintve, hogy Verrasztó Dávid ötödikként (4:15,01) kvalifikálta magát a nyolcas elitbe.

Csehhez hasonlóan a vb-címvédő Hosszú Katinka is fölfoghatatlanul gyenge teljesítményt nyújtott. Bár az elutazás előtt úgy nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy remek formában érzi magát, ezt – enyhén szólva – nem tudta igazolni Kínában. Úgy esett ki az előfutamban, hogy tizennégyen is gyorsabbak voltak nála (4:42,96), s mivel honfitársa, Jakabos Zsuzsanna produkciója is csak a tizedik helyre volt „jó” (4:38,84), ideje volt elmerengeni: mi a jó ég történt a magyar klasszisok többségével Sanghajban?!

Az már csak a megsavanyodott hab volt az amúgy is íztelen, ehetetlen tortán, hogy a 4x100 férfi vegyes váltó is messze lemaradt a döntőről, s az összesített tizenötödik hely – aminek nyomán a staféta nem szerzett kvótát Londonra – akkor is kudarc, ha tudjuk: a pillangózó Biczó Bence betegséggel küszködve vállalta a szereplést.

A magyar idő szerint délben kezdődött döntőkben aztán sikerült valamelyest kozmetikázni a bizonyítványt. Verrasztó Dávid – korábbi eredményétől elmaradva, 4:15,67-tel – hatodikként ért célba 400 vegyesen, ám az igazi gyógyírt egy, a társainál jóval kevésbé „marketingelt”, ajkai fiatalember produkciója jelentette. Kis Gergő a 800 méter után a leghosszabb távon, 1500 gyorson is bronzérmet szerzett, méghozzá úgy szombati országos csúcsát (amely az első 15 percen belüli idő volt a magyar úszósport történetében a „maratonin”) is sikerült túlszárnyalnia: a 14:45,66 több mint hét mássodperccel volt jobb a korábbi eredménynél, s persze bődületes országos rekord is egyben.

A kínai Szun Jang révén Sanghaj második, tíz éve érintetlen, vagyis történelmi világrekordját hozó (14:34,14) szám „befutója” után a legjobb európai címét is kiérdemlő Kis boldogan, ugyanakkor sokat mondóan, a magyar küldöttségben uralkodó hangulatot jellemző módon nyilatkozott:

– Hogy miért nem indulhattam négyszáz vegyesen, arról most nem szeretnék beszélni. Arról viszont igen, hogy, remélem, csattanós választ adtam azoknak, akik a nyolcszázon szerzett bronzomat követően fanyalogtak, mondván, az nem is olimpiai szám. Az ezerötszáz az, ugye?

Hogy kik voltak a rokonszenves sportoló teljesítményét relativizálók, azt Kis nem árulta el, ám úgy búcsúzott, hogy „aki másnak vermet ás, maga esik bele...”

A sanghaji vb véget ért, de idehaza alighanem folytatódik.