Kézilabda-vb: vereség a spanyoloktól, meccs a 7. helyért
A skandinávok ugyanis nem akármilyen szívességet tettek Mocsai Lajos csapatának azzal, hogy a vb-középdöntő utolsó fordulójának első mérkőzésén fölmosták a műanyagpadlót a németekkel, így Ilyés és társai már saját fellépésük előtt megünnepelhették a csoport első négy helyezettje közé jutást, ennek nyomán a szinte biztos olimpiai selejtezős részvételt.
A lelki teherrel teli zsákot tehát nem kellett cipelnie az együttesnek a már elődöntős spanyolok elleni találkozón, a kérdés csupán az volt: a páholyban lévő riválissal szemben képes lesz-e a társulat az újabb bravúrra, miáltal megőrzi az esélyét arra, hogy pénteken akár az ötödik helyért játsszon a svédországi világbajnokságon.
Ám nem úgy indult a mérkőzés, ahogyan arról fantáziáltunk, hiszen a Ciudad Real és a Barcelona sztárcsapatát erősítő klasszisokra épülő, nyitott védekezést alkalmazó vetélytárs a 9. percben már 4:1-re vezetett. Jó hír ugyanakkor, hogy a folytatás ennél sokkal ígéretesebben alakult: az addig remeklő Hombrados kapus csak elvétve találkozott a labdával, ennek megfelelően a bekkelésben megacélosodott, támadásban pedig nagyobb tempóra váltó magyar garnitúra hamarosan visszabirkózta magát a meccsbe.
A 20. percben 9:9 állt a nagytáblán, s a szebbnél szebb gólokat - ezek közül kettőt emberhátrányban - szerz ő Császár vezérletével a továbbiakban is derekasan tartották magukat a fehér mezes játékosok, minek nyomán a szünetben (13:13) annak tudatában ballaghattak az öltözőbe, hogy amennyiben a térfélcsere után hasonló produkcióval rukkolnak ki, akármi is lehet a vége.
Csak hát: nem rukkoltak...
Alighogy elkezdődött a második félóra, a spanyolok szépen megléptek (36. perc: 17:13) a pihenőről érthetetlenül zavartan visszatérő társaság ellen, amelynek tagjai hiába célozták az időközben becserélt - annak idején, szerbiai magyarként a spanyol válogatottságot választó - Sterbik Árpád kapuját, a háló csak nem akart megrezdülni. Később visszatért ugyan a halvány remény, amikor is Lékai bátor próbálkozásai következtében sikerült valamelyest felzárkózni (21:19), de, fájdalom, a forma csak átmenetileg javult, s a hanyag eleganciával kézilabdázó ibériaiak megint csak díszmenetben gyalogoltak a győzelem felé. Nyolc perccel a lefújás előtt 24:19-re „ment" az ellenfél, s bár a hajrában újra közelebb araszolt a Mocsai-csapat (25:23), a trénerkolléga, Valero Rivera időkérését végképp egyoldalúvá vált minden.
A 30:24-es vereség azt jelentette - függetlenül a francia-izlandi mérkőzés eredményétől - hogy a magyarok negyedikként zárták középdöntőcsoportjukat, és pénteken a lengyelekkel mérkőznek a vb automatikusan olimpiai kvalifikációs lehetőséget érő hetedik helyéért.
Takk! Sőt: takk, takk!
