Az Ambros Martin irányításával régi-régi álmát megvalósító kisalföldi garnitúra – amely korábban kibérelte az európai klubtornák második helyét – az elmúlt két évben kétségkívül a kontinens legerősebb különítményévé nőtte ki magát, mások mellett olyan extraklasszisoknak köszönhetően, mint Görbicz Anita, Katrina Lunde vagy Eduarda Amorim.

Nem véletlenül említettük épp e három nevet a csillagok sorából, a kivételes képességű trió tagjai ugyanis ebben az évadban hiányoznak a parkettről. Görbicz és a norvég kapus, Lunde babát vár, a világ legjobbjának választott brazil Amorim meg azt szeretné, ha végre túl lenne súlyos sérülésén. Amennyiben hozzátesszük, hogy az éppen Lunde helyére szerződtetett horvát kapusra, Grubisicre és a jobbszélső Orbánra sem számíthat a folyók városának spanyol sztáredzője, úgy még a hurráoptimisták is elismerhetik: a közelmúltban megszokottnál összehasonlíthatatlanul nehezebb feladat előtt áll a dunántúli társaság. S akkor az ellenfélről még szó sem esett...

Szkopje „szentélye”, a Szandanszki

A budapesti Final Fourba kerülésért zajló szakaszban a Bajnokok Ligája-sorozat tavalyi „bronzérmese” minden erejével útját akarja állni az ETO-nak, s ha kicsit elcsemegézünk a vetélytárs keretében, aggódva állapíthatjuk meg: a macedón remények egyáltalán nem alaptalanok. A Vardar a mezőny leginternacionálisabb csapata, keretében kilenc nemzet játékosait találjuk: az „anyaország” kézilabdázóin kívül montenegrói, szerb, szlovén, horvát, francia, orosz, német és spanyol spílerek erősítik az együttest.

A szkopjeiek házi gólkirálya a horvát átlövő, Andrea Penezic, aki a BL mostani szériájában 76-szor talált a kapuba. De a két, korábban Győrött játszó kiválóság, a szerb Andrea Lekics meg a montenegrói Jovanka Radicsevics is hasonló kvalitásokkal büszkélkedhet, nem beszélve a gárda két edzőlegendájáról, Indira Kasztratovicsról és a Dániából szerződtetett Jan Pytlickről.

Hangulati felvezetésként Lekics nem feledkezett el arról, hogy felhívja a figyelmet a szkopjei Jane Szandanszki Aréna egészen különleges miliőjére, illetve arra, hogy ebben a csarnokban sokat tapasztalt férfi játékosok keze is rendre megremeg. „Számunkra ez az évad legfontosabb mérkőzése” – jelentette ki az irányító, és ez ügyben aligha van különbség a macedón és a magyar megközelítés között.

Győrött persze hangsúlyozzák, hogy az „eddigi legfontosabb”. Ebből világosan következik, hogy az ETO kézilabdázói számára kizárólag egyféle kimenetel elfogadható, és a jövő heti visszavágó után csakis a folytatással számolnak. Na persze hogy mutatna május 9-én és 10-én a Papp László Aréna, ha nem lenne magyar szereplő a négyes döntőben...