És akkor most mi legyen? Vágjuk le a lábukat, hívjuk raportra őket, hogy miféle kultúrbotrány volt ez, civilizáció elleni bűncselekmény, amit produkáltak kollektíve is meg külön-külön? Nem ezt várta a világ, ezt a szerencsétlenkedést, hát mit csinált Iniesta a helyzeteinél és mit csinált Ronaldo, a nagy Cé, miként Coentrao is a kispadnak mutogatott, ahelyett, hogy focizott volna, Arbeloa pedig…, rejtély hogyan játszhat ez az ember a Madridban.

Holott a rossz meccs is jó, attól okosodik az ember. Évek óta mit látunk? Hogy a spanyoloknak nagyon megy, most már génjeikben a tiki-taka, mennyi szellemesség, mekkora gyorsaság, pontosság, mindösszesen technika, amúgy zsenik által előadva. És ez elfeledtet mindent. Rossz meccs kell hozzá, hogy észrevegyük: a futballpályán a technika csakis akkor értelmezhető, ha van hozzá kondi, ha nem fásult és tompa az illető, különben nem jönnek ki a dolgok a zseni lábából sem, másképp folyik a labda, mint láttuk, egészen másképp. C. Ronaldo nincs formában, mondta a meccs előtt madridi csapattársa, Casillas, azt hittük, viccel, mert előtte a portugál két gólt lőtt, a gól pedig össze tud kuszálni mindent, feledteti a formán kívüliséget is; most aztán láthattuk Casillas igazát, a nagy Cé tavasszal ilyen meccset nevetve hozott.  

Továbbá ezen a rossz meccsen jött ki az is, hogy a spanyol válogatott nem a Barca, a tiki-takát egészen másképp játsszák; Xavihoz és társaihoz csak a pengés madridiak tudnak igazodni, a többi kilóg a sorból, mások az adottságok. És az is kijött, hogy a tiki-taka mögött nagyon aprólékos munka van, sőt zongoracipelés, a kiszámíthatatlan cselgép is kötelességszerűen visszazár és letámad, amihez felfoghatatlan erő és energia kell; csak hát jobb időkben ki a fene kíváncsi minderre, amikor megy elől a tiki-taka, és él és virul minden.

Bizony, ennyire okos tud lenni az ember, ha nem meri bevallani magának, hogy ilyen rossz futballt már rég nem produkáltak kedvencei. Olyannyira megokosodott ettől, hogy a döntőn már nem is kíván tovább okosodni.