Kassai Viktor nagysága
Kassai Viktor magyar játékvezető, akit tavaly a világ legjobbjának választottak, rettenetesen nagyot hibázott az Anglia–Ukrajna mérkőzésen, mert az angolok vezetésénél – társa ítéletére hagyatkozva – nem adta meg az ukránok gólját. Ezzel kétségkívül nehéz helyzetbe sodorta az ukrán csapatot, amely kiesett. E tényt mesterük, a hajdan szélvészsebességű Oleg Blohin még egykorvolt önmagánál is gyorsabban tulajdonította a magyar bírói csapat vétkének, és véletlenül sem arról beszélt, hogy egy csatár, ha ilyen helyzetbe kerül, rúgjon vitathatatlan gólt.
Szögezzük le, hogy van ezen az Eb-n egypár olyan csatár, aki képes lenne erre, történetesen ezek a játékosok nem Ukrajna válogatottját erősítik. Blohin mester, ki tett volna másképp a helyében, ehelyett inkább a magyar bírót bírálta, tegyük hozzá, joggal, ám jogszerűségénél is eredményesebben, hiszen Kassai Viktort, hiába a világ legjobbja, hazaküldték. Nem vezethet több mérkőzést ezen az Európa-bajnokságon, és bízvást kijelenthető, hogy gyönyörűen ívelő karrierje egyetlen téves ítélet miatt: megtört.
Amint az várható is volt, a hiba nyomán zavar támadt az erőtérben, a Magyar Televízió a meccset követő reggeli sporthírműsorában nem is tartotta fontosnak megemlíteni, hogy itten a mi fiunk hibázott, nem is kicsit, nem, ez nem érte el a sportszerkesztőség ingerküszöbét, inkább hallgattak róla. Úgy tettek, mintha semmi nem történt volna, pedig történt.
Kassai Viktort és csapatát hazaküldték.
Kassai Viktornak ezek után több választási lehetősége lett volna. A legkézenfekvőbb, hogy hallgat. Meglapul. Majd csak elülnek a hullámok, most úgyis vége lesz a szezonnak, egy darabig nem megy tévébe, nem nyilatkozik, aztán majd lesz valahogy, rövid az emberek emlékezete, előbb-utóbb ezt is elfelejtik, legfeljebb egy darabig nem hívják tétmeccsekre.
Aztán választhatta volna azt is, hogy elmegy mindenhová, beszél és beszél, s elmondja, hogy ott, ahol ő állt, nem láthatta (valóban nem), hogy vajon a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon, elmondhatta volna, hogy arra való az ötödik bíró, hogy az ilyeneket megítélje, és ő csak ráhagyatkozott, elmondhatta volna, hogy már mióta szorgalmazzák, hogy a FIFA vezessen be technikai megoldásokat az ilyen vitás esetekben, elmondhatta volna, hogy ha a világ legkonzervatívabb játékában, a teniszben van sólyomszem, akkor miért épp a labdarúgásban nincs ilyen lehetőség, aztán beszélhetett volna arról is, hogy Oleg Blohin nem jó ember, meg mondhatott volna sok minden egyebet, még a végén azt is kihozhatta volna az egészből, hogy győztünk, mi magyar bírók vagyunk sajátos, unortodox ítéletekkel, amelyeket a világ még nem ért meg, de majd egy pár év múlva, meglátják.
Kassai Viktor bíró egy harmadik, meghökkentő megoldást választott: tájékoztatót tartott, majd bement a köztévébe és nyilatkozott, s a lényegét tekintve a következőket mondta: tudják, hogy hibáztak, és ezt nagyon nehezen dolgozzák föl. „Természetes volt, hogy ekkora hiba után haza kell jönnünk, nem ért meglepetésként. Még nem tudni, mi lesz, mennyire befolyásolja a karrierünket, de fel kell állni a padlóról.” Továbbá beszélt arról is, hogy ő és segítői csapatot alkotnak, egy csapat voltak a sikerek és most, a kudarc során is.
Kassai Viktor játékvezető jó bíró, ezt eddig is tudni lehetett róla. Miként azt is, hogy alkalmas személyiség arra, hogy lubickoljon a megérdemelt népszerűségben, s az ember már hajlamos volt egy új Kokót látni benne. De ahogy ő, Kassai is úgy veszített most, ahogyan kell, ahogyan csak az igazán nagyok tudnak, ha úgy tetszik, virtussal, magyarossal, úgyhogy kedves mindenki, leginkább ti ott, odafönt, akik eddig úgy szerettetek sütkérezni az ő fényében, el lehet kezdeni valóban büszkének lenni rá.
