Karmesterfokon
A kontinenstornán már kétszer kapta meg a meccs legjobbja címet - előbb a horvátok, majd az angolok elleni találkozón -, de nem lennék meglepve, ha egyenesen az Eb legkiválóbb labdarúgójának választanák.
Az "új fiú" a legnagyobbak között: Andrea Pirlo.
Tudom én, járt ő már magasan. "A meccs emberénél" maradva: a 2006-os vb-döntő után is neki adták e díjat. Fontosabb mérkőzésen senki nem lehet főalak... Ha úgy tetszik, a középpályás volt Berlinben az olasz világbajnokok világbajnoka. A legkevesebb, ami mondható: jó érzékkel csábította el az Intertől a Milan, nem sajnálva érte (2001-ben) 18 millió eurót. A 2002/2003-as évadban már megannyi itáliai listát a San Siróból a San Siróba érkező játékos vezetett: ő adta a legtöbb jó passzt (bár 2589 átadásából csak 2093 sikerült: mi történt a további 496 alkalommal?), és nála volt a legtöbbet a labda. Eléggé gyönge kis Milanban valósította ezt meg: a vörös-feketék éppen Bajnokok Ligája-győztesek voltak az alábbi szerény összetételben: Dida - Kaladze, Nesta, Costacurta (Roque Junior), Maldini - Gattuso, Pirlo (Serginho), Seedorf, Rui Costa (Ambrosini) - Sevcsenko, Inzaghi. A 2002-ben százszázalékos világbajnoki címet nyerő brazil hátvéd, a ravasz Roque örült, hogy csereként beszállhatott...
Pirlót immár "Metronómnak" hívták, mivel ő szabta meg a Milan játékának ritmusát, és ez így ment hosszú esztendőkön át, miközben hirdetést lehetett volna feladni: "Helyezze el a labdát Andreánál. Nagyobb biztonságban lesz az ott, mint a betétek a svájci bankokban."
Ám egyszer csak őt tették - talonba. Köztünk szólva, nem minden alap nélkül, mert a futballintelligencia itáliai mestere, a játék szellemének óriása harmincon túl fáradni látszott, s bizony már csak három gólpasszt jegyzett a mostani évtized kezdetén a Serie A-ban. Ha, ne adj Isten, akkor visszavonul, ma úgy emlékeznénk rá, mint a labdarúgó-história valaha volt legragyogóbb fedezeteinek egyikére...
Most is annak tartjuk, de nem csupán a múlt alapján.
A "fantasista", ahogyan az olaszok nevezik a pályák legnagyszerűbb szervezőit, csapatot váltott, és Torinóban megfiatalodott. (Érdekes: a Juventus fiatalságot jelent, de a klubot Öreg Hölgynek nevezik.) A Juvéval bajnoki címet nyert, s újra ő adta a legtöbb gólpasszt (tizenhármat). A válogatottat szintén úgy irányítja, ahogyan Arturo Toscanini, a legendás karmester vezényelt a Scalában. Pedig ma nincs olyan zenekar, mint amilyen 2006-ban volt, noha Buffon és De Rossi megmaradt a régi muzsikusok közül. Ám Pirlo magával ragadó, ellenállhatatlan dirigens megint, és lebilincsel a Falstaff vagy a Manon Lescaut, de nincs repertoáron az Istenek alkonya... Hogy miként csinálja, nem tudom, ám a zsenik titka az is, hogy megfejthetetlenek.
Pirlo tényleg csodákra képes. Marcello Lippi, a korábbi szövetségi kapitány azt mondta róla: "A lábával beszél."
Méghozzá hét nyelven.
