1

Özil a kedvencem. Akinek Özil játéka tetszik, az általában szereti a spanyol focit. Özil a spanyol csapatba való. Pedig német. Sakkjátékos. Nemcsak a pillanatnyi szituációt méri fel, hanem továbbgondolja. Lát a pályán. Nemcsak azt a háromszöget érzékeli, ami a legközelebbi passzok és kényszerítők nyomán kirajzolódik, hanem a nagy, átlós keresztlabdák lehetőségével is számol. Az is megfordul a fejében, hogy mit fog gondolni a másik, akinek a labdát odarúgja. Tudja, hogy ki nem fogja visszaadni. Az sem baj, csak akkor ahhoz olyan helyzet kell, hogy tudja szöktetni. Özil nem mond le a labdáról még akkor sem, ha valaki becsúszik neki, rögtön utánanyúl és visszakanalazza. Nem hisztizik sokat, ha fölrúgják.

2

Gomez nagy reménység volt. A hollandok ellen két remekbe szabott góljával jelezte, a nagyok közé fog lépni. Elegáns lövések voltak. Lehetett volna a torna hercege. Gólkirály. De nem. Valahogy elromlott a dolog. Igaz, az edző sem látott benne olyan energiát, amely bármikor, bármilyen (szorult) helyzetben robbanótöltetként rántja ki a csapatot a bajból. Kár, hogy nem bontakozott ki.

3

Ronaldo és Ibrahimovic két magányos sas. Egyedül nem bírják a szekereket kihúzni a kátyúból. Csak egy-egy pillanat van, amikor méltó a csapat hozzájuk. Ronaldo narcisztikus ragadozó. Ibrahimovic soha nem viselkedne úgy, mint Ronaldo. Lezserebb és vagányabb. Tapasztalt guru. Ronaldónak öregednie kell ahhoz, hogy meg tudja becsülni a sorozatos sikert. Ez be fog következni.

4

Ahogy mosolyog David Silva, abban minden benne van. Szeretik a játékot. Nagyon elavult, korszerűtlen attitűd a spanyoloké, és snassz is a posztmodern (dühöngő) arénák idegbajos világában, de egymást is szeretik. (Nem úgy, mint a hollandok.) Nem pankrációként tekintenek az "összecsapásra" (riportereink előszeretettel használt, hülye szava az összecsapás), hanem játékként, ami emelkedetten és nyugodtan "folyik" a lábaik között. Brazil stílus egy kicsit, de más. Teljesen más, mégis rokonszenves, kedves csapatszellem. Hát, Iniesta, az meg angyali. Meddig bírják?  Vagy tényleg lesznek még nagyobb formában is két év múlva a világbajnokságon? Reméljük.

5

Örüljünk. Ez nagyon jó, sőt parádés Európa-bajnokság volt. A horvátok méltósággal estek ki. Az írek roppant nagy lélekkel. Az oroszok szívből játszottak. A portugálok gyönyörűen. Az időjárás egy alkalommal bemutatkozott. A közönséggel nem volt nagy baj. Hála az égnek, terrortámadás nélkül megúsztuk. A bírókra nem lehetett nagy panasz, kivétel a kis magyar stáb, akik viszont derekasan hazajöttek és kiálltak a nyilvánosság elé. Ha már a lest sem fújták be, a gólt meg juszt se adták meg. Következetesek voltak. Hajrá, magyarok. (Felkiáltójel nélkül.)