Azok, akik még élénken emlékeznek arra, hogy 1981-ben, a Kanada Kupa döntőjében a szovjet hokiválogatott 8:1-re intézte el Montrealban a házigazdák csapatát, s hogy milyen műsort rendezett a jégen a Kaszatonov, Fetyiszov, Krutov, Larionov, Makarov összeállítású első sor – vagy a három gólt szerző, a torna álomcsapatába is beválogatott Sepeljov –, azok most jól teszik, ha észreveszik: mérföldkőhöz érkezett a sportág.

Mind ez idáig azt lehetett gondolni: az orosz iskola hordozza magában a szédítő szólókat, a káprázatos kombinációkat, az aranykorongos jégrevü varázslatát. Ne feledjük, két évvel a mámorító Montreal előtt a Vasziljev, Sztarikov, Mihajlov, Petrov, Alekszandr Golikov ötös vezérletével a ragyogó „ruszkik” 6:0-lal szomorították el a Madison Square Garden 17 438 nézőjét, miközben elszórakoztak az NHL All Starsszal.

A csodacsapat David W. Cerny / Reuters

Na, ez köszönt vissza vasárnap késő este Prágában a Kanada–Oroszország vb-döntőn. Csak éppen a kanadaiak voltak az „oroszok”.

Az eredmény (6:1) kétségkívül meghökkentő, de kizárólag annak, aki nem látta a meccset. A show-t a helyszínen követő 17 383 szerencsés ember, valamint a tévénézők több tízmilliós tábora számára legföljebb az kelthetett meglepetést, hogy a több klasszissal különb győztes „mindössze” öt góllal nyert.

Az oroszokról fájdalmasan kiderült: csupán elődeik tartoztak a játék halhatatlan művészei közé, a technika mai ördögei juharlevelet viselnek a mezükön. Napjaink Borisz Majorovját Sidney Crosbynak, Valerij Harlamovját Tyler Seguinnek, Alekszandr Malcevét Claude Giroux-nak hívják, és tökéletesen jogos, hogy a világbajnokság álomcsapatába három kanadai került be – közülük Brent Burns a legjobb hátvédként, Jason Spezza pedig a legkiválóbb csatárként –, míg orosz játékos, miként mondani szokás, a környéken sem volt. Lehet jönni itt Malkinnal, Ovecskinnel, az igazság az, hogy annak idején a Bolsoj Jégbalett valódi nagyságai még véletlenül sem nyomoztak a korong után...

Prága körülbelül olyan a hokiban, mint Belo Horizonte a futballban. A múlt évi vb elődöntőjében a valaha virtuóz brazilokat saját pályájukon győzte le 7-1-re a német válogatott, és tökéletesen érthető, hogy Dante pokla nem Luis Pereira,Rivellino vagy a fenomén Ronaldo, hanem David Luiz, Fernandinho meg a klasszikus költő szánalmas „druszája” előtt nyílt meg. A brazil labdarúgás abban az értelemben, ahogyan évtizedeken át tekintettünk rá, csak volt. Ez a helyzet az eredeti orosz hokival is. A jégen ma már minden tekintetben Kanada hat.