Az együttes a székesfehérvári döntőben ugyanis az idehaza egyeduralkodó – az osztrák liga még zajló évadában kis híján elődöntős – „Volánt” kényszerítette térdre. Talán van benne túlzás, talán nincs: a magyar jégkorongban a válogatott 2008-as szapporói bravúrja, az A csoportba jutás óta nem volt példa hasonló szenzációra. Ahogyan a sportági szakértők egyike fogalmazott: „Olyan ez, mintha a magyarok egy ihletett napjukon – csodák csodájára – legyőznék a svédeket, s persze tudnák, hogy két nap múlva alighanem tízest kapnak tőlük...”

Csúsznak a boldogságban Mudra László / MJSZ

Nos, azon a bizonyos ihletett napon a Miskolci Jegesmedvék a 2:2-vel zárult rendes játékidő után következő hosszabbításban – Becze Tihamér jóvoltából – gólt szereztek, így 3:2-re megnyerték a mérkőzést, majd a jégen hason csúszva ünnepelték szinte hihetetlen sikerüket.

Még szép: a miskolci hoki 1978 óta íródó szövevényes történetében nem akadt példa hasonló diadalra. Majoross Gergely, a győztes gárda harminchat esztendős edzője még tegnap is a történtek hatása alatt volt, s a siker sok-sok összetevőjéből azt a pszichés töltetet emelte ki, amely a korábban Fehérváron szereplő, de most a Miskolcot erősítő játékosok elszántságából fakadt.

– Meggyőződésem, hogy azok a srácok, akik annak idején, ilyen-olyan oknál fogva, nem kellettek ott, most kettőzött erővel küzdöttek, és nem akármilyen elégtételt nyújtott számukra a győzelem –mondta a negyedik észak-magyarországi évadát záró szakvezető, aki maga is részese volt a válogatott hét évvel ezelőtti nagy menetének. A tréner hozzáfűzte még: az elsőség értékét növeli, hogy a fehérváriak a legkevésbé sem lazsáltak, eleve a legjobbjaikkal álltak ki a mérkőzésre, s láthatóan nagyon szerettek volna nyerni. Elmondta azt is: a két garnitúra idegenlégiósai között is „ég és föld” a különbség, olyannyira, hogy a rivális keretébe a tavalyi szezonkezdet előtt aligha került volna be Miskolcon játszó külföldi jégkorongozó. Az edző a sok jó teljesítmény közül – a vetélytárs mesteréhez, Rob Pallinhoz hasonlóan – Bálizs Bence produkcióját emelte ki: a kapus elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy március utolsó víkendje a miskolci jégkorong ünnepe lett.

– Mindannyian köszönettel tartozunk szakosztályelnökünknek, Egri Istvánnak, aki évtizedek óta a helyi hokiélet lelke, s aki fiával, a szintén a menedzsmentet erősítő Gergellyel együtt folyamatosan a jobbnál jobb körülmények megteremtéséért dolgozik – említette Majoross. A létesítményhelyzet valóban példás. Vagy inkább példátlan, mert az Avas tövében 2006-ban az ország alighanem legimpozánsabb hokicsarnokát húzták fel, ráadásul tavaly befedték a szomszédos edzőpályát, az egészségügyi háttér is világszínvonalúvá fejlődött, így a Jegesmedvék igazi vonzerőt jelentenek valamennyi játékos számára.

Az eredeti foglalkozását tekintve mezőgazdasági mérnök miskolci Egri azonban gondterhelt, s azt hangsúlyozza, hiába minden erőfeszítés, ha a klub finanszírozása változatlanul esetleges marad. Azt mondja, a kétszázötven igazolt hokist foglalkoztató szakosztály költségvetése nem éri el egy NB III-as futballcsapat éves büdzséjét.

– A város pontosan tizennyolcmillió forintot ad, a vállalkozásokat működtető barátaim további egy-, két-, ötmillióval járulnak hozzá a kiadásainkhoz, de így képtelenség tervezni, pedig a múlt század három hónapos bohóchokijának tényleg vége, szakmailag hatalmas előrelépés történt.

Miközben a hét végén az elnök együtt ünnepelte a csapatot a Városház téren összegyűlt ezer drukkerrel, az öröme a legkevésbé sem felhőtlen. Még csak most jön a tavasz, de már azt kalkulálja, hogyan, miből rakja össze őszre Miskolc következő (lehetőleg arany-) csapatát.