Az egykor BEK-második BSE hölgyeinek mérkőzését egy (1) bíró dirigálta, az erősebbik nem – itthon legalábbis – kiélezettebbnek mondható találkozói közül pedig volt, ahová csak két dirigens jutott a szabályok előírta három helyett. Zalaegerszegen speciel az a Szabó Gergő volt az egyik, akinek az apja Szabó György, a sportági szövetség játékvezetői bizottságának múlt pénteken kvázi puccsszerűen kinevezett, új vezetője.

Zajlik az élet a – mind belterjesebb – kosárlabda-bajnokságban.

A látottak-hallottak alapján a sportnapilap publicistája egyenesen odáig ment, hogy nem ártana Kelemen Anna celeb Zeusz elnevezésű, séta közben embereket harapó kutyáját a felek közé engedni, hátha az eb rendet tesz. De nem csak ez az újság ír már koppanó hangon arról, ami ebben a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége nevű katyvaszban és kapcsolt részeiben megy; citálhatnánk néhány Magyar Nemzet-bekezdést vagy éppenséggel lapunk egyik októberi számát, amelyben a nyílt színi bohózat – permanens bírósztrájk, a válogatott Krivacsevics Tijana majd' öt hónapig tartó, Kafka A kastélyát idéző átigazolási ügye, stb. – arra a következtetésre juttatott bennünket: az inkompetensnek tetsző, határozatlan MKOSZ-elnökségnek lassan le kellene mondania.

Természetesen nem mondott le senki, ellenben a helyzet rosszabbá vált.

Itt van mindjárt e dolgozat első bekezdése, amely a legutóbbi hét vége mérkőzéseinek jellemző attitűdjét igyekezett bemutatni. Hogy tudniillik az újfent kirobbant bírósztrájk miatt esetleges körülmények között estek túl a csapatok a meccseken, s jó, hogy nem most rendezték – mondjuk – a női vonal Sopron–Pécs rangadóját, netán a férfiak Szombathely–Körmend randevúját.

Ha e két meccs most lett volna, félő, hogy az alsóbb osztályból („a megyéből”) behívott idősebb, illetve ifjabb szükségbírókat – többségében ilyen volt a merítése e szombatnak-vasárnapnak – egy-egy vitatható ítéletnél körülbelül megverik. Szerencsére atrocitás nem történt: a trénerek – amint az kitetszik – inkább apatikusan állnak az ügyhöz, de ne tévedjünk el: ha nem változik a helyzet, kidagadt verőérrel közzétett értékeléssel is találkozunk majd. Ráadásul ezúttal azt sem mondhatjuk, hogy megállapodás kérdése az egész: nem, mert a csapatokat tömörítő ligák – a szövetség közvetítésével – egyszer már megegyeztek a nem csupán több pénzt, hanem biztonságot s mást kérő, korábban néhányszor meglökdösött és leköpött bírókkal.

Az októberi tenyérbe csapást a szövetség – noha megígérte – nem ratifikálta, nem helyezte vissza tisztébe a játékvezetői bizottságot, inkább fű alatt rábízta a testületet egy olyan szakemberre, amúgy korábbi kiváló bíróra (Szabó Györgyre), aki mögé nem sorakozott föl a szövetség és a férfiliga arculcsapására döbbenten reagáló, s újra sztrájkba lépő dirigensek minősített többsége.

Ha igazak a számok: 86 munkabeszüntetőből 80 nem fújt a múlt hét végén.

S feltehetően nem is fúj majd, legalábbis a nyolcvanak hétfői, Szabó Györgynek írt nyílt leveléből erre lehet következtetni; meg arra, milyen, hm, érdekes is az, amikor az ember megállapodik a magyar kosárlabdázás komolynak hitt vezetőivel (lásd még: egykori sikeres vasúti és sportmenedzser, neves ügyvéd), akik aztán a háta mögött rögvest „intézkedni” kezdenek. És e tekintetben mindegy is, jogosak-e a nyolcvanak követelései vagy sem: ha egyszer az elöljárók – szóban – elfogadták a feltételeket, akkor azok megalapozatlanok nyilván nem lehetnek.

Hanem kérdés, hogy akkor most mi lesz ezután?

Elsősorban az, hogy a kollégái ellen fordult Szabó György megpróbál összerántani néhány havert-ismerőst, aki bármilyen kapcsolatban áll a játékvezetéssel (felkészül: Vágó István?), főpotentát kihúzza magát, néző-játékos-edző-klubvezető meg fejcsóválva tekintget majd körbe-körbe.

Szép, nagy homokozó: sokan elférnek benne.

Rátgéber László küzdelme a bíróval