E fölötti mámorában Csányi Sándor MLSZ-elnök odáig ment, hogy kijelentette: fölösleges az Európa-bajnokság mezőnyének bővítését emlegetni, mert az UEFA taglétszáma is megnőtt, azaz vitathatatlan bravúr akár a legjobb két tucat közé jutni.

Magam azért nem hasonlítanám ezt a diadalt az előző Eb-szerepléshez, az 1972-es negyedik helyezéshez, és abban is biztos vagyok: mindazok a labdarúgók, akik megtöltötték a szálloda különtermét, és soha nem jártak ­Európa-bajnokságon, arra gondoltak, ha az ő idejükben huszonnégy csapat utazhatott volna az Eb-re, akkor aligha telik el negyvennégy esztendő magyar részvétel nélkül.

Néhányan akadtak a helyiségben, akik ott voltak hetvenkettőben Belgiumban: megjelent az összejövetelen Géczi István, Kovács József, Juhász István, Szűcs Lajos, Dunai Antal, valamint az a Juhász Péter, Kozma Mihály kettős, amely a kontinenstorna All Star-tizenegyébe is bekerült. Sőt még olyan futballisták is részt vettek a partin, akik az 1964-es Eb-bronzérem elnyerésében szereztek múlhatatlan érdemeket. Megkülönböztetett tisztelettel üdvözölte mindenki Szentmihályi Antalt, Gelei Józsefet, Ihász Kálmánt, Rákosi Gyulát, Fenyvesi Mátét, továbbá Göröcs Jánost (a karmester sérülése miatt nem vezényelhetett a négyes döntőn). S ovációval fogadták a jelenlévők Király Gábort, a 101-szeres válogatott kapust; őt a szereplési rekorder Bozsik József befogása alkalmából Csányi szövetségi elnök is köszöntötte.

Kispestiek hangulatban. Mesél: Faragó Lajos Veres Viktor / Népszabadság

Az elöljáró megemlítette még: azzal, hogy nemrégiben – a válogatott pótselejtezős továbbjutása után – a miniszterelnöknek megköszönte a futball támogatását, nem politikai reklámot akart csapni. Majd önkritikusan azt mondta: az NB I nézőszámának lassanként nem lesz hova csökkennie, mert – ha így folytatódik – elfogynak a nézők...

De hát ez a rendezvény nem a protokolláris megnyilvánulásokról, hanem arról szól, hogy összejönnek a „fiúk”. Ez megtörtént, Faragó Lajostól Nyilasi Tiborig, Berendy Páltól Halmosi Zoltánig, Csapó Károlytól Détári Lajosig, Müller Sándortól Csongrádi Ferencig, Szuromi Antaltól Esterházy Mártonig, Kiss Lászlótól a pécsi Mészáros Ferencig, Zombori Sándortól Bognár Györgyig több generáció megannyi kitűnő játékosa örült egymásnak.

Megannyi szűk évtized után végre valami eredménynek.