Gázálarcban ibolyát szagolni, zokniban lábat mosni... Hó hiányában síugrani? Az előbbi kettő eléggé illúzióromboló, ám az utóbbi mindinkább terjed.

A településtől két kilométerre, a 341 és fél méter magas Kenyér-hegyen található hazánk egyetlen síugrósánca. Anno Budapesten, a Normafánál, továbbá Mátraházán, Galyatetőn, Sopronban és Pécsen is lehetett hódolni e látványos szakágnak. Hajdanán Sudár Tamás, Csávás László, a Gellér testvérek – Gábor,László,Mihály –, Fischer László és Kelemen Zoltán eredményei keltettek figyelmet. Közülük többen is indultak téli olimpián, a legjobb eredményt 1968-ban Gellér László érte el, aki a nagysáncon a tizenkilencedik helyet szerezte meg.

Ellenben a mindmáig utolsó, az 1989-ben Mátraházán tartott magyar bajnokság után 2006-ig kellett várni újabb országos versenyre.

A Kenyér-hegyen csaknem ötven esztendeje létezik sánc; jelenleg három, egyaránt műanyag borítású van (10, 20 és 30 méteres). A területet a látogatók elől elzárták. Régebben, amikor még nem használtak kerítést, zárat és lakatot, gyakran előfordult, hogy sokan csúszkáltak, illetve szánkóztak a műanyagon.

A mai helyzet?

Magyarország egyetlen síugrószakosztályának bázisán hetek óta nincs hó. Telente azonban nem könnyű használható állapotba hozni a műanyag pályát, hóágyút alkalmazni pedig – hazai viszonyok között – irdatlan költség.

„Az utóbbi években hozzá kellett szoknunk, hogy mind kevesebbszer tudunk havon edzeni, viadalokat rendezni – mondja Szilágyi János, a klub szakosztályvezetője, aki korábban szintén síugró volt. – A mostani szezonban csak a karácsonyt követő két hétben örülhettünk hónak, így hazai terep híján Ausztriában, Szlovéniában tréningeztünk, a jobbak versenyeztek is, míg a többiek itthon, a konditeremben gyűjtöttek erőt.”

Abszolúte fiatal emberekről van szó, mert – ha hiszik, ha nem – hazánkban a legidősebb síugrók 16 évesek. Voltak idősebb versenyzők is, de a középiskolát befejezők elkerülnek Kőszegről, s nem tudnak edzésre járni.

„Rendszeresen húszan-huszonöten vesznek részt a gyakorlásokon. Tíz éve szervezünk síóvodát, amelyben először megtanítjuk a kisfiúkat, kislányokat síelni,majd fokozatosan szoktatjuk rá őket az ugrásra. Tavaly ősszel a kőszegi belvárosban három egymást követő hétvégén húsz centiméteres ugratójú mobil sáncot állítottunk fel. A gyerekek lecsúszhattak, a bátrabbak ugrottak is, közülük öten-hatan már nálunk edzenek. A tavasszal szintén kiköltözünk a Fő térre” – mondja Szilágyi.

Nem túlzás: a síugrás idehaza unikum. A földrajzi, az éghajlati adottságok miatt még jobban értékelhető azok megszállottsága, akik szerint síugrás nélkül elképzelhetetlen az élet. Vajon Magyarországon miért választja valaki ezt a sportágat?

„Kevés ember mondhatja el, hogy tud repülni. Az pedig hatalmas élmény. A fiatalok nem törődnek a körülményekkel, nincs bennük félelemérzet” – ad magyarázatot a szakosztályvezető. Ami a feltételeket illeti, a sáncok viszonylag jó állapotban vannak, a műanyag borítást már többször cserélték – az Ausztriában fölöslegessé vált eszközök itthon még ideálisak –, az öltözőépület lelakott, az önkormányzat ígérete szerint ebben az esztendőben felújítják. A megfelelő cipő, léc, kötés, ruha összesen nagyjából háromszázezer forintba kerül. A kőszegieket támogatja a nemzetközi és a hazai szövetség, segíti őket a város, több szponzoruk is van, de a szülőknek is zsebbe kell nyúlniuk. Nemrégiben a szakosztály nyert egy pályázaton, a pénzből telt szerelésre.

Szilágyi János fia, Ákos a 2012-es téli ifjúsági olimpián huszadik lett, ám könyöksérülése miatt abbahagyta a versenyszerű sportolást. A tizenhárom éves Molnár Flórián a múlt szombaton a stájer regionális bajnokságon, Eisenerzben a serdülő I-es kategóriában – 59 méteres ugrással – a harmadik helyet szerezte meg. (Édesapja, Molnár László korábbi síugró, a szövetség északi szakágának elöljárója, a kőszegi szakosztály technikai vezetője.) Két kőszegi versenyző, az egyaránt 16 éves Vörös Virág és Kelemen Péter ma áll rajthoz a téli európai ifjúsági olim piai fesztiválon az ausztriai Tschaggunsban. Ők ketten már „kinőtték” a helyi sáncot, Ausztriában és Szlovéniában készülnek.

Az alpesi síző Miklós Editnek a Világ Kupa-lesiklófutamon elért harmadik helyezésére gondolva: egyszer talán a sáncon is nagyot ugratunk?