Svájcban hódító Vilmos
Svájc olyan nyugodt ország, hogy itt rendszerint még a futballmeccseken sem szökik fel az adrenalinszint. Pedig Wohlenben lenne miért idegeskedni, hiszen a helyi együttes hét forduló után – két ponttal és 9-21-es gólkülönbséggel – a másodosztály utolsó helyén áll, ám a játékosokat nemhogy nem bántják, hanem patronálják. Hiszik vagy sem, a gárda valamennyi labdarúgójának saját fenntartója van – általában egy-egy cég, de lehet módos magánszemély is –, így aztán nem csoda, ha az „NB II” sereghajtója légiósok seregét foglalkoztatja. Az első ligás Sion elleni kupameccsen pályára küldött kezdő tizenegy tagjai közül hét volt külföldi – még brazil és olasz is akadt –, s a legjobb dolga alighanem a portugál Joao Paivának van, őt ugyanis a wohleni női futballklub, az FCW Ladies karolta fel. (A férfiak között játszik, a hölgyrészleg szponzorálja.)
A Sionnál amazon-mecenatúra nincs, gond viszont akad. Ezt azért csak annyira tessék mellre szívni, amennyire feltétlenül szükséges, az alpesi országban ugyanis nem nagyon ismerik a probléma fogalmát. Senkit ne tévesszen meg, hogy öt évvel ezelőtt, egy közvélemény-kutatás alkalmával a megkérdezett svájciak hetvenöt százaléka azt felelte, nem elégedett a sorsával, mert a válaszok csupán azt bizonyították: minden relatív. (Talán nem véletlen Einstein és Svájc szoros kapcsolata.) A Sion köreiben annyi a nehézség, hogy az első osztály törzsgárdistája jelenleg csak a kilencedik – az utolsó előtti – helyet foglalja el, miután a legutóbbi bajnoki fordulóban (a hetedikben) szerezte meg eddigi egyetlen őszi gólját. A brazil Leo „dugójával” le is győzte az Aaraut, de előtte ilyen eredményeket produkált: Young Boys 0-2, FC Zürich 0-0, St. Gallen 0-1, Luzern 0-1, Grasshoppers 0-0, Thun 0-0. És vasárnap az FC Basel következik...
Legalább a védelemmel nincs baj. Ennek törzstagja Vanczák Vilmos, a 73-szoros magyar válogatott bekk, aki immár a hetedik évadát tölti Sionban (nem kis szó). Wohlenben a jobbhátvéd posztján kezdett, majd amikor Feratit lehívta Decastel edző, a becserélt Rüfli játszott a jobb oldalon, és V. V. bement Lacroix, a hatalmas termetű centerhalf mellé belső védőnek. Addigra már fejelt egy gólt, a 18-szoros ausztrál válogatott Dario Vidosic beívelését küldte menthetetlenül a jobb felső sarokba. A Sion mostani formája alapján talán mondani sem kell: ez volt a wohleni kupameccs egyetlen gólja. Vanczák utóbb szerényen fogadta a gratulációt, és helyesen mondta: „Annak bármilyen szinten értéke van, ha sikerül eldönteni a mérkőzést”. Neki az eddigi hat francia-svájci esztendő is sikerült, a nyáron már a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, és szerencséje van a keresztnevével, mert azt, hogy Vili (Willie, Willy), mindenütt ismerik.
A nemzetközi gárdában tényleg jól jön – nem csak a gól – a kimondhatóság könnyebbsége is, mert a Sion végképp nemzetközi alakulat. A mostani kezdő csapat így festett: Vanins (lett) – Vanczák, Lacroix, Ferati (mindkettő svájci), Jagne (gambiai) – Kololli (svájci), Kouassi (elefántcsontparti), Vidosic, Ndoye (szenegáli), Herea (román) – Leo. Vanczák – Vanins kapussal holtversenyben – a második legértékesebb játékos (1 875 000 svájci frankra taksálják); a legdrágább az irányító Ovidiu Herea, akit 2,5 millió frankra tartanak. Szóval, harmincéves honfitársunk szépen megtelepedett a megállapodottság hazájában...
A hátvéd három esztendővel azután érkezett ide, hogy a wohleni sportcentrum felépült. Azt 2004-ben avatták, és van róla mit mesélni, mert a tökéletes gyepszőnyegű „centeren” kívül további két futballpálya, atlétikai sporttelep – szabványos 400 méteres futókörrel –, kilenc teniszpálya és egy rollerhokipálya tartozik hozzá. Diszkréten fogalmazva sem úgy fest, mint egy másodosztályú kiesőjelölt otthona...
Ja, a nézőszám 1880 volt (ezzel otthon az NB I-ben versenyben lehetne lenni). Az emberek pedig ugyanúgy távoztak, ahogyan érkeztek: kimért tempóban és szótlanul. Hang a meccs alatt se nagyon hagyta el a szájukat – az ülőhelyen szurkolók ötven frankért váltották meg a hallgatás jogát –, ellenben a mérkőzés előtt, illetve a szünetben be volt vetve a torok: nagy mennyiségben „gurult le” a sör, miként lecsúszott a főépület bisztrójában, valamint a szabadtéri sátrakban megannyi Bratwurst is. A találkozó után a helyben lakók az otthon közelsége miatt menekültek meg a hirtelen jött esőtől, míg a környékbeliek már a Wohlen és Dietikon között közlekedő vonaton ültek, mire szakadni kezdett. Ezen a vonalon még rossz időben is kellemes az utazás, mert a vonat a panorámás országúti szerpentinen kanyarog; ezt úgy képzeljék, mintha a sín lenne a leállósáv. A vasutat magántársaság működteti, és a szabály az, hogy a szerelvény csak akkor áll meg az állomásokon, ha le- vagy felszálló van.
Vanczák bízvást kirándulhat erre. Svájci hódítása bizonyítja: bírja a hegymenetet.
