Hegyi Iván Afrikából: Nyilván öregszem, de ezt nem értem...
A mindennapi Afrika egészen más, mint az ünnepi.
Bár a vendégek többsége a súlyos gondokból nem érzékel semmit - kiváltképp, ha betart néhány alapvető óvintézkedést, például este nem sétál az utcán -, az tényként kezelhető (elvégre tökéletesen megbízható adatok nem állnak rendelkezésre), hogy a torna házigazdája a „világelsők" közé tartozik a gyilkosságok, a fegyveres támadások, a nemi erőszak tekintetében.
A stadionokban és a képernyőn azonban csak a fesztivál látszik.
A média olyannyira fokozza az őrületet (értsd: a futball irántit, mert az igazi őrületet az imént leírt viszonyok jelentik), hogy a televízióban már nem csupán az élőben közvetített, majd „ezerszer" megismételt meccsek mennek, hanem délelőttönként egyenes adásban sugározzák a nézők interaktív mérkőzéseit is.
A labdarúgó-rajongó dél-afrikai jelentkezik a tévénél, s ha szerencséje van, játékos lesz belőle, azaz vezetheti a két csapat egyikét az elektronikus pályán. Közben persze kiírják a nevét, a riporter úgy mutatja be, mint a legnagyobb sztárokat, de persze nemcsak róla zengedez, hiszen a szpíkernek a „találkozót" is közvetítenie kell.
Nyilván öregszem: talán ezért van, hogy nem győzöm furcsállani a gépi-képi játékot, illetve annak egyenes adását. Azt meg végképp nem értem, mi okból nézik... Márpedig van közönsége a megannyi „kettős" meccsnek, különben azok nem maradhatnának műsoron.
Dél-Afrika vb-hangulatának egyébként jót tett a franciák elleni 2-1, mert - noha kiesett a vendéglátó csapat is -, a búcsút úgy élte meg az ország (vagy annak egy része), mint valamiféle diadalt. A további küzdelmektől elköszönő labdarúgókból ritkán válnak afféle hősök, amilyenek most „születtek" ezen a tájon. Khumalo, Mphela, Pienaar hovatovább az ideálok ideálja, az meg csak természetes, hogy a gólszépségverseny első helyezettje Tshabalalának a mexikóiak ellen elért, nagy dugója. Maicon szerény ötödik a szinte az alapvonalról a kapuba küldött labdájával, Luis Fabianónak a rövid felsőbe küldött bombája pedig épp hogy befér a Top Tenbe. Hiába, itt más nem játszik, mint a már nem játszók, errefelé a dél-afrikaiak a csillagok.
Talán még a dalt is úgy éneklik (nem feltétlenül az országúton): Brown girl in the ring, Tshabala-la-la...
