Hegyi Iván Afrikában: Irigylünk, jaj, Szlovákia!
Igaz, Matjaz Kek, a szlovénok szövetségi kapitánya Port Elizabeth-ben zokogott a kiesés után. Kis ideig beszélt az angolok elleni mérkőzést (0-1) követő sajtótájékoztatón, majd elcsuklott a hangja, aztán szünetet kellett tartani a szakvezető mindenkit megható, keserves sírása miatt.
Még egyszer: annyi történt, hogy a kétmilliós Szlovénia válogatottja négy ponttal - és az amerikai Donovannek a 91. percben az algériai hálóba juttatott labdája nyomán - elbúcsúzott a világbajnokságtól. Könnyesen, pechesen, és általános együttérzéstől, valamint tisztelettől övezve.
Az ötmilliós Szlovákia négy ponttal benn maradt. Már az is csoda volt, hogy - a futball történetében először - kivívta a vb-részvétel jogát. A legjobb tizenhat közé kerüléshez pedig le kellett győznie a címvédőt, és megoldotta a feladatot. Igaz, a johannesburgi Ellis Parkban alighanem minden idők leggyengébb olasz válogatottját láttam, de így is bámulom a szlovákokat bátorságukért, három góljukért, amilyen szenzációs, olyannyira megérdemelt sikerükért.
Vladimir Weiss előtt is megemelném a kalapom, ha nem tudnám, hogy a szövetségi kapitány „buzeránsoknak" nevezte a csapatát (ma már nyilvánvaló: elhamarkodottan) kritizáló szlovák újságírókat, ráadásul még elnézést sem kért tőlük. Jellemző a szakvezető és a sajtó viszonyára, hogy az itáliaiak elleni diadal előtt a szlovák média azt jelentette: „Weiss már megint felforgatta csapatát." Részben érthető tehát, ha a tréner dühös, de a stílusa: nem stílus.
A miénk sem az. Nálunk a jelenlegi „futballkultúra" körülbelül annyiból áll, hogy néhány ezer ember hőzöng a lelátón, a Guantanamera dallamára énekelve: „Utálunk, szar Szlovákia". Ez a mai magyar labdarúgás törzsközönsége. Weiss sem ment a szomszédba otrombaságért, viszont világra szóló eredményt produkált. Mifelénk az imént idézett hangnem van, más nincs, mert ami az úgynevezett szakmai munkát illeti... Az negyedszázada egyenlő a nullával; most minden magyar nagyokos mehetne (nem illemtanári: futballügyi) tanácsért Weisshez. A közönség meg azt dalolhatná: „Irigylünk, jaj, Szlovákia."
A labdarúgásban lassan már a szomszédtól is olyan messze vagyunk, mint Magyarország Dél-Afrikától, azaz a selejtezőkön „örök negyedik" válogatott a világbajnokságtól...
