Hegyi Iván: Vigyázat, harap!
Ha a labdatartás is úgy menne, mint a titoktartás, akkor a válogatott nemhogy ott lenne a jövő évi világbajnokságon – jóllehet 1986 óta nem járt vb-n –, hanem egyenesen a favoritok között emlegetnék. Az MLSZ rendkívüli módon ügyelt arra, hogy még véletlenül se szivárogjon ki információ arról: ki lesz a labdarúgó-válogatott legújabb szakvezetője. Ezért mindenkit meglepett a bejelentés: Pintér Attila lép Egervári Sándor örökébe. (Csábi József csak egy meccsre kapott megbízatást az előző szövetségi kapitány lemondása után.)
Nem azért hökkentek meg sokan, mert éppen Pintért választotta ki a vezérkar, hanem azért, mert Csányi Sándor MLSZ-elnök a hollandiai 1-8 után arról beszélt: külföldi trénert látna szívesen a nemzeti együttes élén. Ezt az elhatározását azonban több okból – például pénzügyileg – is felülbírálta, és magyar edzőt kért fel a nyugdíjas állásnak évtizedek óta a legkevésbé sem nevezhető pozíció betöltésére.
A döntés üdvözölhető, hiszen a hivatalba lépő szakvezetőt futballistaként és edzőként is egészen más jellemzi, mint amit a nézők annak idején a pályán láttak vagy aztán a kispad mellett tapasztaltak tőle. Pintér egyáltalán nem olyan heves, amilyennek tetszik: már labdarúgó korában is roppant reálisan közelített a futballhoz. Küzdő, célra törő típus, van elképzelése a labdarúgásról; az más kérdés, hogy bizonyos korlátokat ő sem tudott átlépni, gondoljunk csak a Maccabi Tel-Aviv–Győr Bajnokok Ligája-selejtező két, meglehetősen egyoldalú mérkőzésére.
Most sem főként vele lehet a gond, hanem azzal, hogy szembeszökően szűkös játékoskészlettel kell gazdálkodnia. De legalább elhivatott és őszinte ember. Kapitányi bemutatkozása alkalmával sem hintette a sódert, és nyomban leszögezte: „A magyar futball megannyi hibája közül az a legnagyobb, hogy mindig elbeszélünk egymás mellett. Márpedig semmi sem sikerülhet, ha nem támaszkodunk egymásra, és ha a berkeken belül csak hárman szeretnénk (ekkor Csányira és Vági Márton szövetségi főtitkárra tekintett), hogy a válogatott előrelépjen. Hirtelen és látványos javulást nem ígérhetek, folyamatosan kell építeni magunkat, azaz a csapatot. Azt viszont a minimumnak tartom, hogy a válogatott harapós együttes legyen. Korántsem elég, ha valaki nyaralni jön haza az edzőtáborba külföldről...”
Pintér ezután edzői pályafutása legnagyobb sikerének és kihívásának nevezte kapitányi megbízatását, azt pedig Csányi tette hozzá: a szakvezetőnek hosszú távú szerződést ajánlottak, de ő – mármint a tréner – javasolta, hogy egyelőre 2016-ig kössék meg az egyezséget. Két év alatt nyilvánvalóan eldől (vélekedett): alkalmas-e a feladatra vagy sem...
Ritka antré!
Egyébként meg úgy gondolhatja, hatalmas tömegből választották ki, mivel azt mondta: „Magyarországon legalább nyolcmillió edző van.” Most ő az első számú, és – azon túl, hogy sokaknak megköszönte, amiért idáig jutott – nem mulasztotta el megemlíteni: „Ha felkínálják a szövetségi kapitányi tisztséget, azt nem szabad visszautasítani.” A leckéje pedig az – miként Csányi határozottan kifejtette –, hogy kivezesse a válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságra. Az elnök szerint erre „esély van, biztosíték nincs”, Pintér pedig úgy ítéli meg: az Eb kiírása – értsd: két év múlva Franciaországban már huszonnégy együttes szerepel a tornán – az eddigieknél nagyobb lehetőséget ad a kontinensviadal tekintetében több mint negyven esztendeje tartó távollét megszüntetésére.
Addig azonban még hosszú az út. Pillanatnyilag maradjunk annál, amit az új kapitány a felfogásról mondott: „Úgy nem lehet pályára menni, hogy azt számolgatjuk, mennyi lesz közte. Ne nézzünk visszafelé, fussunk ki és próbáljuk meg!”
E jelmondat nyomán már nem is merem ideírni, hogy ez nyolcvanhat óta a hányadik nekifutás lesz...
Névjegy
Született: 1966. május 7.
Klubjai felnőtt játékosként: FTC, Beerschot, BVSC, Dunaszerdahely, Budafok, Győr, Baja, Vasas, Diósgyőr.
Válogatott: 20-szor (1986 és 1991 között).
Ifjúsági Európa-bajnok: 1984-ben.
Magyar Kupa-győztes: 1991-ben (az FTC-vel).
Klubjai edzőként: Baja, Sárvár, Celldömölk, Pápa, Sopron, FTC, Vasas, Győr.
