Az UEFA az első, a World Soccer című neves brit szaklap a negyedik helyre tette a Barcelona 2008 és 2012 közti csapatát minden idők klubrangsorában.

Hova kerül a mostani „Barca”?

Az együttes a Sevilla fölött aratott 2-1-es bajnoki győzelemmel immár a harmincnegyedik tétmeccsét vívta meg veretlenül egymás után, s a különleges szériával lekopírozta a Real Madrid 1988/89-es sorozatát. Illetve meg is haladta azt, mivel Leo Beenhakker holland szakvezető királyi gárdája huszonöt győzelmet és kilenc döntetlent számlált, míg Luis Enrique edző Barcelonája huszonnyolc diadalt és hat döntetlent jegyez.

Napjaink trénere azonban sietett leszögezni: „A rekord nem érdekel. Még nem nyertünk ebben az évadban egyetlen trófeát sem.” Majd enyhébben hozzátette: „A legfontosabb számunkra a bajnoki cím elhódí­tása, és ebben a tekintetben kétségkívül kitűnő a pozíciónk.”

Messi: mindig felfelé Albert Gea / Reuters

A Real Madridnál annál nagyobb a feszültség. Az idősebb drukkerek persze párás szemmel emlegetik a „nyolcvankilenceseket”, akik a ligában és a BEK-ben az ősz elejétől áprilisig őrizték veretlenségüket. Nem mellesleg: a bajnokságban és a Király Kupában is diadalt arattak. A Buyo – Chendo, Tendillo, Sanchis, Camacho – Michel, Schuster, Martin Vazquez, Gordillo – Butragueno, Hugo Sanchez összetételű csapatnak a triplázás nem sikerült, mert akadt négy tavaszi nap, amelynek során bicegett a balett. Április 15-én a Celta Vigo 2-0-ra nyert a Real Madrid ellen a brazil Amarildo két góljával. (A csatár neve jól csengett, de ő maga persze nem volt azonos az 1962-es világbajnokkal, aki a Botafogo után a Milan, a Fiorentina és az AS Roma együttesében brillírozott.) Ez volt a királyiak egyetlen veresége a bajnokságban, s a váratlan kudarc olyannyira megviselte a garnitúrát, hogy április 19-én, a BEK-elődöntő itáliai visszavágóján a Milan egyenesen megbénította (5-0) az előző körben a címvédő Eindhovent búcsúztató fehér tánckart. A Real Madrid másodszor kapott öt gólt abban az évadban, a Gijon elleni nyolcaddöntős kupameccse ugyanis meghökkentő 5-5-tel – majd a Bernabeu stadionban megnyugtató 5-2-vel – zárult...

Na, de mit adnának ma azért a társaságért Madridban! Sok pénzt, az biztos. Florentino Perez első – 1995-ben kezdődő – klubelnöki időszakában 422 millió euróba kerültek az újonnan szerződtetett játékosok, akik két bajnoki címet és egy BL-győzelmet „szállítottak”. A 2009-től tartó második Perez-periódusban a klub már 800 millió eurót áldozott átigazolásokra, ám a mérleg nem sokkal lett gazdagabb az egy-egy bajnoki címmel és BL-sikerrel, valamint a két Király Kupa-elsőséggel.
Perez másodszori megválasztása óta az örök rivális Barcelona öt bajnoki, továbbá három-három BL- és Király Kupa-diadallal büszkélkedhet. (Mindegyik serlegből eggyel újbóli beiktatása idején „örvendeztette meg” a vetélytárs.) Ám nem ez a legnagyobb differencia, hanem az, hogy a katalán együttes a legmagasabb fokú labdarúgást állítja színre a három senorral, Messivel, Suarezzel, Neymarral, míg a Real Madrid nemhogy tizenkét ponttal a vörös-kékek – meg néggyel az Atletico Madrid – mögött szerénykedik, de a játékban még ennél is messzebb van napjaink etalonjától.

A szellemét illetően szintén. Jordi Alba nem véletlenül bökött oda Cristiano Ronaldónak és a fővárosi klubnak: „Nálunk senki sem gondolja, hogy különb a másiknál.”

Pedig hát az a szupertrió ott, elöl sok mindent képzelhetne magáról...