Nemrégiben interjút készítettünk Poór Csaba elnökkel, aki hangoztatta: „Célunk, hogy a röplabda a szórakoztatóipar része legyen.” Az elöljáró sok újdonságról is beszélt, többek között arról: manapság már nem elég a szakmára ügyelni, a sportágra mint termékre kell tekinteni,magyarán: el kell tudni adni azt. Ennek érdekében úgy határoztak, hogy megszüntetik a főtitkári pozíciót, és Ludvig Zsolt, aki addig a tisztséget betöltötte, szakmai igazgató lesz, Lukács László személyében pedig ügyvezető igazgatót neveznek ki.

Utóbbi nemcsak az adminisztrációt irányítja, hanem felelős a marketingért, a kapcsolattartásért és azért, hogy a röplabda piacképessé váljék idehaza is. Ám a bürokrácia lassan működik, a Fővárosi Törvényszék január óta még nem jegyezte be a változásokat. Ennél fogva Ludvig még mindig főtitkár, és kulcsszereplő a legutóbb történtekben. A lemondásokat megelőző közgyűlésen ő is felszólalt, s kritizálta az előtte beszélő elnököt, mondván: az, amit Poór a beszámolójában elmondott, nem felel meg a valóságnak.

Harc a pályán, harc a pályán kívül Szabó Miklós

– Nem fejtette ki, hogy konkrétan mire gondolt, mindenesetre furcsa, hogy nyilvános eseményen megvádolta a főnökét – mondta a Népszabadság megkeresésére az elnök.

– Elvi ellentét van közöttünk, de nem szakmai, hanem irányítási téren. Zsoltnak valószínűleg nem tetszett a főtitkári pozíció megszüntetése, pedig a tervek szerint szakmai igazgatóként alelnök is lenne. Tudni kell, hogy ő elnökségi tag is, de erről a tisztségéről lemondott.

Ludvigot még hatan követték, így a szövetség elnöksége működésképtelenné vált, tisztújító közgyűlést kell összehívni.

– Úgy tetszett, elindulhat valami a sportágban, a pénzügyi helyzet stabil, a hetvenmilliós tartozás százmilliós többletté változott, tízszer nagyobb lett a szövetség vagyona, két korosztályos Európa-bajnokság rendezési jogát nyertük el, a női válogatott huszonnyolc év után kijutott az Eb-re – mondja Poór. – Fontos szponzori tárgyalások előtt állunk, a lemondások nagyon rosszul jöttek. A működési gondokat igyekszünk megoldani, magam küzdeni fogok a terveimért, de el kell hogy mondjam: a személyi konfliktus miatt kezdem elveszíteni a hitemet.

Természetesen kíváncsiak voltunk a főtitkár véleményére is.

– A közgyűlés előtt néhány nappal az elnök úr felmondásra szólított fel, majd jogcím nélküli kifizetésekkel vádolt meg – kezdte Ludvig. –Tudni kell, hogy a főtitkár munkáltatója az elnökség, de szándékáról Poór Csaba nem egyeztetett a tagokkal. Jogcím nélküli kifizetések pedig nem voltak, a feltételezés is sértő. Az év eleje óta rossz irányba halad a szövetség, több mindennel nem tudok azonosulni. Ezt az elnök napirend előtti felszólalása után, a beszámolómat követően el is mondtam a közgyűlésen, s utaltam arra is: nem minden úgy van, ahogyan azt hallottuk. Persze a számok világa érdekes, az adatokat többféleképpen lehet értelmezni. Az általam elmondottakat jelentős felháborodás követte, és vita is kialakult; volt olyan elnökségi tag, aki már ott, és volt, aki – velem együtt – két nap után mondott le. Mindannyian a szakmát és a röplabda sportot képviseljük.

Tudni kell, hogy az MRSZ nem vezérigazgató irányítása alatt álló cég, hanem kiemelten közhasznú civil szervezet, amelynek legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés. A történtek után nem tudok együtt dolgozni vele, ahogyan nyilván a többi távozó sem.Nem személyes, hanem szakmai ellentét van közöttünk. A röplabda számomra mindennél fontosabb, 1987 óta vagyok benne, és 2003 óta különböző tisztségekben segítem a szövetséget. Még hosszú ideig a sportágban szeretnék maradni, akár sportvezetőként, akár edzőként vagy bármilyen más szerepkörben.

Egyelőre azonban áll a bál...