Ha nincs Phelps, van Lochte
Hogy ünneplésre ezzel együtt nincs különösebb ok (és akkor igen finoman fogalmaztam), azt ez a meccs is bizonyította. Bár a korábban az Újpesttel, majd a Honvéddal sikert sikerre halmozó Kovács István kétségkívül szépen „összerakta" a riválist, azért - még a 13:8-as győzelem dacára is - látszott, hogy a múltkori kiállítása miatt ezt a találkozót is a tribünről szemlélő Kemény Dénes együttese nem a régi. A pekingi „aranycsapatból" Benedek, Kásás, Molnár és Szécsi mellett az átütő erő és virtuozitás is hiányzik, s csak remélni lehet, hogy hozzátehető: egyelőre. Ami biztos: szombaton Németország az utolsó ellenfél, s a tét az ötödik hely.
A reklámszöveg ellenére vízilabdában tehát jelenleg nem „mi vagyunk a császárok", de a Foro Italico szomszédos, az úszók versenyeinek otthont adó létesítményében rendkívül bizakodó hangulat lengte körül a magyar tábort. Tíz perccel a kora esti döntők előtt Gyárfás Tamás, a hazai szövetség elnöke egyenesen arról beszélt, hogy összességében öt aranyérmet sem tart elképzelhetetlennek. „Cseh kettő, Hosszú kettő, Gyurta egy" - konkretizálta reményeit, majd a kissé csodálkozó tekintetet látva visszakérdezett: „Miért, melyik lehetetlen?"
Abban maradtunk, hogy való igaz, egyik sem, de mielőtt a nemesfémek tervezett sorozatgyártása megkezdődött volna, megnéztük, amint Verrasztó Evelyn a klasszikus számban, 100 m gyorson országos csúccsal (53,94) bejut az elődöntőbe, majd onnan újabb hazai rekorddal (53,74) a nyolcadik helyen becsusszan a pénteki fináléba.
Aztán kisvártatva kiderült, hogy az imént vázolt kollekció Rómában nem jön össze, tekintve, hogy Cseh Lászlót alaposan megelőzte Ryan Lochte. A 200 m vegyes döntőjét figyelve utólag kijelenthető: szerencsére csak ő. Az amerikai - akivel a magyar Európa-csúcstartó századmásodpercre azonos idővel került a legjobb nyolcba - rajt-cél győzelmet aratott, méghozzá olyat, amelynek a végén az eredményjelzőn hosszan villogott a World Record felirat. A huszonöt éves tengerentúli honfitársa, a vegyesszámokat most kihagyó Michael Phelps tavalyi, pekingi idejét döntötte meg (1:54,10), nem csoda, ha a többiek csak a talpát látták. Cseh amúgy ötvennél másodikként, száznál és százötvennél harmadikként fordult - ekkor váratlanul a brazil Pereira tempózott ezüsös pozícióban -, s a szintén amerikai Shanteau fölbukkanásával az utolsó fordulót követően komoly veszélyben forgott az érem is. A hajrát azonban a magyar nyomta a „leghangosabban", így másodikként érintette meg a falat. Eredménye (1:55,24) gyengébb volt, mint az egy nappal korábbi, és - noha mosolyogva érkezett az interjúzónába - ő maga is emiatt dohogott, miután kilihegte magát. „Akkor tudnék őszintén örülni, ha megúsztam volna a legjobbamat. Ryan erősebb volt nálam, de tudjuk, hogy ő erre a számra készült."
Ez utóbbi mondat egyben gyengéd utalás volt arra, hogy Cseh viszont a vasárnapi 400 vegyessel feküdt és kelt az elmúlt hónapokban, de ennyire ne lépdeljünk előre, már csak azért sem, mert akadt még esemény tegnap is.
Hogy mást ne mondjunk, a tumultustól leszakadni készülő lelátókon tomboló tömeg az addigiaknál is jobban kieresztette a hangját, amikor a műsorközlő a férfiak 100 m-es gyorsúszó döntőjében érdekelteket szólította rajtkőre. Akkor meg pláne, amikor nem sokkal később azt látta, hogy egy huszonkét éves, szőke hajú brazil fiatalember, bizonyos Cesar Cielo Filho csap elsőként a célba - a római módit követve -, természetesen világrekorddal (46,91). A dobogón aztán hazája himnusza közben rendesen elpityeredte magát, az emelvényen jobbján meg balján álló két francia, Bernard és Bousquet alig győzte vigasztalni: „Ne sírj már, öreg, nincs semmi baj, csak világbajnok lettél..."
És hamarosan mi is elviseltünk volna egy-két jó szót, pedig egy vb-bronz nem akkora tragédia. Csakhogy Hosszú Katinka szerdán Európa-csúcsot javított a 200 m pillangó elődöntőjében, és az ember már csak olyan: egyből a legmerészebbről álmodik. A tavaly ősz óta Los Angelesben tanuló bajai versenyző kissé visszafogottan kezdett, de teljesítménye értékét mutatja, hogy abban a mezőnyben lett végül is harmadik (2:04,28), amelyben az ausztrál Jessica Schipper is föliratkozott a római világcsúcstartók rendkívül terjedelmes listájára (2:03,41).
Ráadásul a lajstrom három névvel még bővült az este során: előbb az ausztrál Christian Sprenger a férfi 200 m mell elődöntőjében (2:07,31) - itt Gyurta Dániel kalapemelést érő Európa-csúccsal (2:08,08), rangsornegyediként lett finalista -, majd női 50 m háton a kínai Zhao Jing (27,06), végül az ázsiaiak 4x200 m-es gyorsváltója (7:42,08) radírozta ki az addigi rekordot. E stafétában a magyar négyes országos csúccsal (7:48,04), hatodikként ért célba.
Amíg a reménybeli arany megszületik, rajtunk nem fog múlni: egy komoly sportág legkomolyabb eseményeinek egyikén minden egyes helyezést komolyan értékelünk.
Férfiak:
100 m gyors:
1. Cesar Cielo Filho (brazil) 46,91, világcsúcs,
2. Bernard (francia) 47,12,
3. Bousquet (francia) 47,25.
200 m vegyes:
1. Ryan Lochte (amerikai) 1:54,10, világcsúcs,
2. Cseh László 1:55,24,
3. Shanteau (amerikai) 1:55,36,
...8. Kis Gergő 1:59,32.
Nők:
50 m hát:
1. Zhao Jing (kínai) 27,06, világcsúcs,
2. Samulski (német) 27,23,
3. Gao Chang (kínai) 27,28.
200 m pillangó:
1. Jessica Schipper (ausztrál) 2:03,41, világcsúcs,
2. Liu Zi-ge (kínai) 2:03,90,
3. Hosszú Katinka 2:04,28.
4x200 m gyors:
1. Kína (Yang Yu, Zhu Qian-wei, Liu Jing, Pang Jia-ying) 7:42,08, világcsúcs,
2. Egyesült Államok (7:42,56,
3. Nagy-Britannia 7:45,51,
...6. Magyarország (Mutina Ágnes, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Hosszú Katinka) 7:48,04.
