– Nahát, Phil, ez kicsit amatőr volt... – jegyzem meg lábat puffon pihentetve, hasat kidüllesztve, amikor a tizenhatszoros világelső angol képtelen beletalálni a dupla tizenhatos mezőbe, s ezzel visszaadja az esélyt Gary Andersonnak. A háttérben ezrek tombolnak a sörasztaloknál korsóval a kezükben, s noha a látvány alapján a gyanútlan látogató arra gondolhatna, a tiroli tehénlehajtást ünneplik kapatos fiúk és lányok, a képernyőt fixírozva hamar kiderül: ez egészen más kávéház.

Anderson: nem volt mese. Jobbra Taylor Sean Dempsey / MTI

Nevezetesen az elegáns londoni Alexandra Palace, amelyben a PDC (Professional Darts Corporation) legjobbjai kergetik az őrületbe híveiket, s oszlatják porrá a legcsekélyebb kétséget is: bizony nem gyerekjáték az, amit ők csinálnak. Miközben a háttérből hol indulókat harsog a nép, hol egyszerűen kedvence nevét skandálja vagy éppen az ellenfelet zrikálja, a pódiumon rezzenéstelenek a tekintetek. Órákon át tartó feszült koncentráció, folyamatos matekozás, ámulatba ejtő csata a pszichével, hullámhegy és hullámvölgy, milliméterek ide vagy oda...Mi kellene még az izgalomhoz?

Hasít is a darts világszerte, akár a nyíl a tábla felé, amit pedig Phil Taylor és Anderson művel egymással a döntőben, az maga a példabeszéd, az élő PowerPoint-bemutató az „így kell játszani” és „ezért szeretjük” szlogen jegyében. Az ötvennégy éves, felülmúlhatatlan angol legenda meg a negyvenöt esztendős skót trónkövetelő a végsőkig feszíti a húrt: a hét nyert játszmáig tartó meccsen a lehetséges tizenhárom szett mindegyikét végigélvezheti a közönség. Pályafutása során először Anderson győz, s ki tudja, hogy az óriási trófea magasba emelése tölti-e el nagyobb büszkeséggel vagy az, hogy a legek legje, Taylor ott, helyben kezet csókol neki.

A huszonegy ország hetvenkét versenyzőjéből a harmadik hét végére állva maradó, „repülő skótnak” becézett bajnok 250 ezer fontot (több mint százmillió forintot) kasszíroz, de ez az összeg aprópénz ahhoz képest, amit a krém egy-egy szponzori szerződéssel zsebre tesz. Éppen az anyagiak „maximalizálása” volt a célja Taylornak, amikor az élére állt a mozgalomnak, amely 1994-ben létrehozta a PDC-t, egyszersmind kettészakította a darts világát. Míg az „övéi” a krémet és a pénzeszsákokat képviselik, a BDO (British Darts Organisation) égisze alatt versenyzők – a második vonal tagjai? – szoros kapcsolatot ápolnak a sportág hivatalos nemzetközi szövetségével, a „mennyiség” sokasága fölé is ernyőt tartó WDF-fel (World Darts Federation).

Nehezen követhető? Hát persze, de ez legyen a legnagyobb baj. Mert miközben a Magyar Darts Szövetség Istvánmezei úti irodájában egy nappal a vb-döntő után megállás nélkül csöng a telefon, a súlyos fertőzés tüneteit produkáló tévénéző már dörzsöli a kezét: szombaton kezdődött és vasárnapig tart a BDO világbajnoksága.

Jelzem, a nagyobbik srác már megrendelte közelgő névnapjára az ajándékot: egy profi dartstáblát.

Ha lehetséges, Taylor-nyilakkal.