Nem érdemlünk mi meg semmit.

Budapest, 2011. július 30. Asafa Powell olimpiai és világbajnok sprinter (k) célba ér a férfi 100 méteres síkfutáson a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon, amelyen 30 ország közel 200 versenyzője indult a Puskás Ferenc Stadionban. A jamaicai futó lett az első sprinter, aki Magyarországon 10 mp-en belül ért célba ezen a távon

Eljön hozzánk Asafa Powell is, a nagy Asafa Powell, igen, és hozzávetőleg háromezredmagunkkal lézengünk a lelátón. Itt van egy sztár, volt világcsúcstartó sprinter, jamaicai jóbarát, és akkor a fotósok nem tudnak egy darab olyan képet csinálni, amelyen Asafa Powell ne kongó lelátók előtt futna vagy melegítene éppen.

Hosszan, jó hosszan tűnődünk ezen a tribünön, s elképzeljük, hogy Asafa Powell véletlenül mindjárt világcsúcsot szalad itt nekünk, a világ hírtévéinek műsorvezetői meg rajtunk röhögnek: Bjúdöpeszt, hehe, Bjúdöpeszt, hát milyen atlétikai verseny az, ahol ilyen produkcióra csak néhány fanatikus meg a rokonság kíváncsi?

Tiszta szerencse, hogy Asafa Powell nem szalad nekünk világcsúcsot: „csak” 9,9-et, majd 9,86-ot repeszt, de még így is pompás kis teljesítmény ez, kivált, mert Magyarországon még soha, senki nem futott 10 másodpercen belül, noha anno sprintelt ugyanitt maga Carl Lewis is.

Jó, rég volt.

A Puskás Ferenc Stadionban első ízben megrendezett Gyulai István atlétikai-emlékverseny megannyi sztárt vonultatott föl: eljött Asafa Powell, Oscar Pistorius, Veronica Campbell-Brown és Sanya Richards-Ross is. Reviczky Zsolt képei.

És tényleg rég volt: 1984-ben, akkoriban speciel több tízezer néző látogatott ki ugyanide, a nép stadionjába; Budapest Nagydíjnak hívták az eseményt (élt tizenegy évet), s csak azért nem mondhatjuk, hogy semmi, de semmi kapocs nincs az akkori parádé és a mostani viadal között, mert a VIP-lelátón helyet foglal Békesi László, a hetvenes-nyolcvanas évekbeli vetélkedő ötletgazdája is.

Nézzük a tekintetét, hátha kiolvasunk belőle valamit, de nem látunk benne semmit; Békesi László csak szimplán mosolyog, s arcát fürdőzteti a lebukó nap fényében. Mellette néhány potentát mered a küzdőtérre, aminek fölismerése arra feltétlenül jó, hogy a csöndesen csordogáló viadal üresjárataiban néhány tréfa is elhangozzék. A naptól kissé hunyorgó köztársasági elnök, Schmitt Pál vonatkozásában például ezt rikkantja egy kolléga:
– Remélem, nem ír be a vendégkönyvbe.

Természetesen mi kérünk elnézést azonnal; főként, mert legalábbis tiszteletreméltó, hogy maga köztársaság – apropó: az vagyunk még? – első embere igyekszik emelni a rendezvény fényét, teammunkában mintegy a mellette helyet foglaló EP-képviselővel, Deutsch Tamással. Szép, illusztris társaság ez, vonódik le a konklúzió a tribünön, ám a virgonc sajtómunkások egyike csak nem tudja megállni, s afféle hangalámondást rendez, amikor Deutsch a férfi vágtázók döntőbeli bevonulásakor épp egy tévétársaságnak nyilatkozik a rekortán mellől. Az aktuális Deutsch-mondat ugyanis szerinte ez:
– Ki a f...m az az Asafa Powell?

Közben meg kezdjük egyre rosszabbul érezni magunkat. Ez a Puskás stadionbeli esemény ugyanis konkrétan a Gyulai István-emlékverseny névre hallgat, és a rendezők mindent elkövetnek azért, hogy szépen adózzanak a riporter-sportvezető emléke előtt. Asafa Powell mellett megannyi klasszis serénykedik még a szervezésileg nemzetközi szintű kontroll alatt tartott pályán, ráadásul a mostanság sehol sem lévő Kővágó Zoltán a világ idei legjobbjával nyeri a diszkoszt (69,50), Pars Krisztián hozza magát a kalapácsosoknál, a roppant tehetséges Deák Nagy Marcell pedig második lesz négyszázon.

Mindenki beleadja, amit tud.

A kolléga is, tekintettel arra, hogy az ugyancsak világklasszisok csatáját hozó női 200 döntője után azon tűnődik:
– Nem tudom, hogy Veronica Campbell-Brown volt-e jó vagy Sanya Richard-Ross?

Ennél jobban már csak akkor verjük a fejünket az asztalba, amikor az eredményhirdetések egyikén Gyulai Márton versenyigazgatónak sebtében le kell kapnia a dobogóról egy ott pihenő táskát; bocs, mondja a tulajdonos, majd beszélget tovább az operatőrrel.

Azt kérdezik most, hogy van-e jövője az atlétikának, közelebbről: a világatlétikának Budapesten?

Nincs.

És nem csak azért, mert alig vagyunk itt most háromezren, hanem azért is, mert az ősszel lebontandó Puskásban az átalakítás után már nem lesz rekortán.

Jöhetne ide akár Usain Bolt is.

Győztesek. Férfiak. 100 m: Asafa Powell (jamaicai) 9,86. 400 m: Kevin Borlée (belga) 45,91, 2. Deák Nagy Marcell 46,47. 800 m: Ismail Ahmed Ismail (szudáni) 1:46,78, ...3. Kazi Tamás 1:47,47. 5000 m: Kiprop Tiony (kenyai) 13:24,51. 110 m gát: Joel Brown (amerikai) 13,48. Hármasugrás: Christian Taylor (amerikai) 17,06. Diszkosz: Kővágó Zoltán 69,50 (a világ idei legjobbja). Kalapács: Pars Krisztián 79,39 m. Rúd: Anton Ivakin (orosz) 552. Nők. 200 m: Veronica Campbell-Brown (jamaicai) 22,26. 1500 m: Nikki Hamblin (új-zélandi). 100 m gát: Yvette Lewis (amerikai) 12,76. Távol: Blessing Okagbare (nigériai) 684.