Ilyesmi csak kivételesen esős első hetek után fordult elő, akkor is morgolódott a klubvezetés. Oh, szent hagyomány! Lévén kicsit lejárt szavatosságú ügyekről – szombati meccsekről – van szó, csak röviden idéznék fel két nehezen felejthető epizódot. Az egyik a bajnokesélyes brit sztár, Andy Murray és a legjobb olasz, Andreas Seppi nevéhez fűződik. Murray az első két játszmát simán megnyerte (6:2,6:2), de a harmadikban csoda történt.

Murray és masszőrje Suzanne Plunkett / Reuters

A bokáját fájlaló itáliai fizikoterapeutát kért, aki annyira kezelésbe vette, hogy ellenfele a rá következő negyven percben (!) egyetlen gémet sem tudott nyerni, viszont egyfolytában a fájós vállát fogdosta, és hangosan panaszkodott. Aztán 1:6 és egy gyors fogadójáték-vesztés után a negyedik játszma elején Murray is úgy döntött, hogy a gyógymasszőr gondjára bízza magát, s ennek, miként Seppinél, meglett a foganatja.

Nem tudom, kinek mije és mennyire fájt valójában, de az biztos, hogy az olasznak sikerült egy szett erejéig az addig ellenállhatatlannak tűnő ellenfele lendületét „lefognia”, igaz, végül a saját módszerével verték meg. A megkezelt Murray ugyanis a hirtelen kilazított „fájós vállával” esélyt se adott neki, s épp olyan arányban teperte le, ahogyan az olasz őt egyetlen játszma erejéig. Mindenesetre a masszőr kiérdemli a csodatevő elnevezést – már ha valaki hisz a csodákban.

A másik epizód hőse a 36 éves, 205 cm magas horvát szervakirály, Ivo Karlovic volt – őelőtte három meccsen át senki ember nem ütött sorozatban negyvennél több ászt! Ezúttal 2:1 re vezetett Tsonga ellen, amikor is a negyedik szett rövidített játékának végén a francia pontelőnyben volt, köpésnyire az egyenlítéstől. Ekkor Karlovic ütött egy fals röptét, amit a székbíró jónak ítélt, holott a labda nem végigcsúszott a horvát ütőjén, hanem kétszer érintette azt, tehát a döntés rossz volt.

Csak Karlovicnak jó, aki ezek után sértett ellenfelét nemcsak behozta, hanem a tie-breaket, s vele a meccset meg is nyerte! Noha a pontnak óriási volt a tétje, és a bíró máskor is téved, az én erkölcsi érzékem szerint Karlovicnak be kellett volna ismernie a hibát (ha valaki, hát maga a játékos tudja, hányszor pattan az ütőn a labda), s hogy nem tette, az a sportszerűtlenség teteje volt. Biztos vagyok benne, hogy hasonló helyzetben olyanok, mint Federer vagy Djokovics, szó nélkül felemelték volna a kezüket, s „odaadják” a pontot az ellenfélnek.

Mi volt még? Kiesett a női verseny második kiemeltje, a cseh Kvitova (a kevés jó és sok rossz napot megélt szerb Jankovics búcsúztatta), és a „minden csoda másnapig tart” jegyében elbúcsúzott a „rasztamoncsicsinek” csúfolt Dustin Brown, Nadal legyőzője is, akit történetesen ugyancsak egy szerb, nevezetesen Troicki gyűrt le szoros meccsen.