Gombafejek, bombacsapat

Liverpoolban a Holdról érkező is azonnal tudná, hogy ebben a városban megkerülhetetlen a Beatles és a futball (bár nyilván nem sejtené, mi az a Fab Four, és mi fán terem a labdarúgás). A helyi pubok szinte mindegyikében Lennon, McCartney, Harrison és Starr fényképe - sztárfotója - virít, és persze a nagy négyes örökbecsű számai szólnak, miközben a helyiek nem éppen óvatosan isszák a sört vagy a Daily Mirror legújabb sorozatát habzsolják. Ennek címe: Az én történetem, a főszereplője pedig Fernando Torres, az FC Liverpool spanyol bálványa.

A kedden közölt második rész (Az örökség) Kenny Dalglish-sal, a vörösök korábbi csatárával és menedzserével, a klub jelenlegi "nagykövetével" hozza párhuzamba a csatárt, márpedig errefelé ez a legteljesebb elismerés, hiszen Dalglish volt a nevezetes lelátórész, a valaha állóhelyként szolgáló Kop királya, azaz a "King of the Kop". Torres ennek megfelelő tisztelettel nyilatkozik az elődről, felidézve az élő legenda figyelemre méltó gondolatát: "Dalglish egyszer azt mondta nekem, hogy mi vagyunk azok, akik megvalósíthatjuk a szurkolók álmait. Ők nem voltak olyan szerencsések, hogy futballistákká válhassanak, de rajtunk keresztül minden az övék lehet."

Ebből is kitetszik, milyen errefelé az emberek és a labdarúgás viszonya. Meg abból is, hogy a hotel recepciósa, Kevin McMullen - miután megtudta, a szerda esti Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésre jöttem - felemelte a mutatóujját: "Egy pillanat!", majd a hátsó traktusból előhozott egy fényképet, amelyen ő maga látható a BEK-trófeával. A felvétel nem ma készült: huszonnyolc esztendős relikvia. Csaknem három évtizeddel ezelőtt a Liverpool a Real Madridot győzte le (1-0) az első számú európai klubtorna döntőjében, Párizsban, ahol a gólszerző Alan Kennedy életre szóló élményt szerzett az immár őszülő, de a csapatért tinédzser módjára rajongó szállodásnak.

A jó Kevint boldoggá tette, hogy megmutathatta az ereklyét, a taxist viszont felháborította az a kérdésem: Liverpool vagy Everton? "Liverpool!" - dörögte a választ; annál nagyobb csönd ülte meg a kocsit, amikor arról érdeklődtem, mit tud a sofőr a Debrecenről. Igaz, utóbb egyetlen magyar csapatot sem tudott megnevezni, nem úgy, mint a csapos, aki a DVSC-ről szintén hallgatott, ellenben fejből fújta, hogy az 1966-os világbajnokságon Liverpoolban játszották a magyar-brazil és a portugál-brazil rangadót (egyaránt 3-1). "De nem az Anfielden" - tette hozzá nyomatékkal, és ebből nem volt nehéz kitalálnom, hogy ő sem Everton-drukker...

A belvárosi sétálóutcán már nem ennyire egyoldalú a helyzet, hiszen a sálak és lobogók közt néhány kék színű is akad, bár a piros-fehér, "Liverpool, Anfield Road - Debrecen, Oláh Gábor utca" feliratú nyakbavalók és zászlók mindent visznek. Herczeg András, a DVSC klubmenedzsere kedden akár a city autó- és buszmentes részébe is elkalauzolhatta volna játékosait, mert jelmondata - szokás szerint - az, hogy "a földön kell járnunk", ám neki estefelé Anfield kerületben volt dolga (magyar idő szerint nyolctól sajtóértekezlet, utána tréning). A szerény mester nem győzi hangsúlyozni, mily elenyésző ideig tudta megtartani a labdát a Liverpool előző meccsén a Burnley, ezzel együtt a Debrecen számára minden Bajnokok Ligája-játéknap bónusz. Az ugyanis még az ötszörös BEK- és BL-győztes otthonában sem lehet kérdéses: mi a jobb, benn lenni vagy benn sem lenni?

A házigazdák számára viszont az nem lehet kétséges - miként a klub vezetői a hétfőn megkötött, 80 millió fontos mezreklámszerződés nyomán szüntelenül hangsúlyozzák -, hogy "ez a Liverpool FC, itt másodiknak lenni kevés". George Gillett és Tom Hicks, a két tengerentúli tulajdonos szerint "soha nem voltunk annyira erősek, mint most", azaz a futballban ugyanúgy eljött Amerika, akár a zene és a film tekintetében. Egyrészt a Disney stúdió már készen áll a Sárga tengeralattjáró című Beatles-mozi felújítására, másrészt a Mersey partján hamarosan szabadtéri filmfesztivál kezdődik, melynek nyitányán a Marlon Brandóval híressé vált A rakpartont vetítik. Tudják, az mikor készült Hollywoodban? 1954-ben. Akkor még a "mighty magyars" volt a refrén Angliában.

Az erőviszonyokat figyelembe véve, most - ha oly hatalmasra nyilván nem lehet is - ugyancsak fel kellene nőni...

Liverpool-Debrecen

BL-csoportmérkőzés, Liverpool, 20.45. Jv.: Pedro Proenca (portugál).

Liverpool: Reina - Johnson, Carragher, Skrtel, Insua - Benajun, Lucas, Gerrard, Riera - Kuyt, Fernando Torres.

Debrecen: Polekszics - Bodnár, Mészáros, Komlósi, Fodor vagy Laczkó - Szakály, Kiss, Ramos, Leandro, Czvitkovics - Coulibaly.

Nem fontos, de lényeges

Hogy miféle feladat vár a DVSC-re, azt a két csapat futballistáinak értéke közti különbség is érzékelteti. Íme, a Liverpool játékosainak árfolyana (millió euróban): Reina (19) - Johnson (15), Carragher (19), Skrtel (15), Insua (3) - Benajun (9,5), Lucas (6), Gerrard (50), Riera (16) - Kuyt (18), Fernando Torres (46). A Debrecen labdarúgóié: Polekszics (1,15) - Bodnár (1,75), Mészáros (0,375), Komlósi (0,3), Fodor (0,2) vagy Laczkó (0,325) - Szakály (0,325), Kiss (0,4), Ramos (0,75), Leandro (0,6), Czvitkovics (0,35) - Coulibaly (0,275). A differencia úgy hetvenszeres...

Money, money, money...

A Bajnokok Ligája pénzdíjai. A bejutás: 7,1 millió euró. Minden egyes győzelem a csoportban: 800 000, minden egyes döntetlen: 400 000. A nyolcaddöntőbe kerülés: 3 millió. A negyeddöntőbe jutás: 3,3 millió. Az elődöntős szereplés kivívása: 4,2 millió. A döntő a győztesnek: 9 millió; a vesztesnek 4,5 millió.

A Liverpool labdarúgócsapatának hivatalos szurkolói boltjában a Debrecen és a Liverpool címerével ellátott bögrék vásárolhatóak.
A Liverpool labdarúgócsapatának hivatalos szurkolói boltjában a Debrecen és a Liverpool címerével ellátott bögrék vásárolhatóak.
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.