Miközben az állam az úgynevezett kiemelt egyesületeket kivételes kedvezményben részesíti, s fejlesztési források sokaságával javítja infrastruktúrájukat, a többiek korszerűtlen, lelakott, üzletileg szinte hasznosíthatatlan létesítményekben, legfeljebb különféle praktikákkal, egyik napról a másikra tengődve küzdenek a túlélésért. A kilátástalan helyzetben lévő fővárosi klubok egyike a 116 esztendős múltra visszatekintő Postás SE, amelynek a szimpla léten túl hosszú évek óta azért az ingatlanért is harcolnia kell, amelyben kilenc sportág tizenkét szakosztályának versenyzői „játsszák azt”, hogy élsportolók...

Pedig a Róna utcai komplexum tulajdonjogát 1954-ben a zuglói klub kapta az államtól, s adta tovább annak a postavállalatnak, amelynek három utódcége (a Magyar Posta, az Antenna Hungária és a Telekom) 2007-ben felszólította az egyesületet: hagyja el a területet.

Róna utcai kérdés: csönget jó hírrel a postás? postassport.hu

A huzavona azóta is tart, s ma már nem csupán kínlódik a más hírességek mellett az ötszörös tornász olimpiai bajnok Keleti Ágnest is hajdani sportolói között tudó klub, hanem egyenesen a szakadék szélére került. Olyannyira, hogy a felhalmozott mintegy negyvenmillió forintos tartozás miatt a szolgáltató fél éve kikapcsolta a gázt, minek következtében se fűteni, se meleg vízben zuhanyozni nem lehet a sporttelepen. A téli időszakot elektromos hőbefúvókkal vészelték át a főépület mellett az asztalitenisz- és a tornacsarnokban is, de a „postások” más közműszolgáltatóknak is adósai, így fogalmuk sincs, mi lesz a következő mínuszok idején. Már ha megélik az újabb telet vagy végérvényesen el nem bukják a folyamatban lévő pereket...

Rostás Gábor klubelnök úgy véli, mivel a tulajdonos cégek hátán csupán púpot jelentenek, s azok mielőbb kerítésen kívül szeretnék látni az egyesületet, mentőövként már csak a kormányzati segítség maradt. Ezért is írt levelet néhány hete Balogh Zoltán emberierőforrás-miniszternek, azt kérve, hogy az állam konszolidálja valamiképpen a klubot. Ehhez Rostás szerint évente hozzávetőleg 70 millió forintra lenne szükség, igaz, ennyi pénzből még csak a villany-, a víz- meg a gázszámlára telne, állagmegóvásra, edzői fizetésre továbbra sem futná. Éppen ezért ideális megoldásnak azt tartaná, ha az egyesület újabb pereskedések helyett – miképpen annak idején a nagyobb fővárosi klubok többsége – megkapná az ingatlanegyüttes vagyonkezelői jogát, s annak birtokában jogosulttá válna hitelfelvételre, fejleszthetne, befektethetne. Működhetne.

A Postásban egyébként nagyjából ötszáz igazolt versenyző sportol, de a szabadidős tevékenységet folytatók, valamint a fogyatékkal élők évente akár több ezren is megfordulnak a XIV. kerületi pályákon, csarnokokban. A klub pingpongozóié a sportág központjainak egyike (a női asztalitenisz-csapat a tavasszal zárult bajnokságban ezüstérmet szerzett), a leány tornászrészleg az ország első számú utánpótlásbázisa, s az atléták között is találunk korosztályos válogatottakat.

Igen ám, de a Róna utcában újabban minden kijelentő mondat után kérdés következik: „Meddig?”