Fotó: Stefan Wermuth / Reuters

Tévedtem.

Akit hátulról láttam, az Dustin Brown névre hallgat, derékig érő, dús rasztafonatot visel a fején, majdnem két méter magasra nőtt, és – ahogyan mondani szokás – ággyal együtt nem nyom 40 kilót. Én ezt a Brownt soha életemben nem láttam még, ami nem véletlen, mert jelentős versenyeken nem vesz részt, csak úgynevezett challengereken lép pályára, azokat meg nem közvetíti a tévé. Persze azért van az internet, hogy az ember gyorsan utána keressen a hiányzó ismereteknek, s lám, Brownról kiderítettem, hogy 2013 novemberében döntőbe jutott egy olaszországi challengeren, s ott éppen Fucsovics Mártontól kapott ki.

Fucsovicsra még visszatérek, most csak annyit, hogy ez a jamaikai apától való és – németországi születése folytán – német színekben versenyző, a selejtezőből érkezőt Brown „gyerek" (harmincéves!) az első szettben pompás szervákkal és remek játékkal 7:5-re megverte a „nagy Rafát", aki egyébként úgy ütögette a hálóba ellenfele adogatásait, mintha ezt írta volna fel neki az orvos. Azt hitte volna azonban az ember, hogy ezzel vége is van, pláne, hogy Nadal 6:3-ra megnyerte a második szettet. Csakhogy!

Mindenki ámulatára Browné lett a harmadik játszma, és a negyedik elején rögtön elvette Nadal adogatójátékát. A horizonton felsejlett a csoda. Sőt, nemcsak felsejlett, hanem be is következett. A többszörös wimbledoni bajnok is szomorú illusztrációja lett annak a régi bölcsességnek, hogy ne akadj össze selejtezőből jött ellenféllel, mert az annyira „felszívja" magát, hogy akármilyen rossz a rangsorolása, meg tud verni.

Fotó: Stefan Wermuth / Reuters

A magyar éljátékosról még annyit akartam elmondani, hogy úgy fest, nem véletlenül bukott el a selejtező harmadik fordulójában a grúz Baszilasvilivel szemben, tudniillik ez az ugyancsak kevéssé ismert játékos – szintén nagy meglepetést okozva – öt szettben kiejtette a 15. helyen kiemelt spanyol Feliciano Lopezt. Ilyenformán Fucsovics, ha nem is a szó fizikai értelmében, a Brown- és a Baszilasvili-kaland után „szellemében" jelen volt csütörtökön Wimbledonban.

A hölgyeknél a „nagyok" java – némi rosszmájúsággal szólva – ellenfél nélkül nyert, Kvitova, Wozniacki, Radwanska, Bacsinszky mind ott van a harmadik körben. De azért voltak érdekességek is. Így múlik el a világ dicsősége, mondhatnám, ha felidézem a két napja általam agyondicsért szlovák Cepelova csütörtöki teljesítményét. Azután, hogy a szlovák lány kiverte a harmadikként kiemelt román Halepet, egy másik román – a gyöngébbik – bosszút állt rajta: Monica Niculescu két sima szettben legyőzte őt. Ellenben a nyolcadik helyen kiemelt Makarovának „szlovákfóbiája" van, mert az orosz teniszező Wimbledon füves előversenyén Cepelovától, most meg Rybarikovától kapott ki. Ráadás: a világ dicsősége nemcsak Cepelova, hanem a kínai Tuan révén is elveszett, tudniillik ez a lány, aki a nemrégen még Grand Slam-döntős kanadai Bouchard-t verte meg az első „kanyarban", most csöndben kikapott Tatjana Mariatól, aki legalább annyira német, mint a férfiaknál Zverev, csak épp a neve mellett a GER jelzés áll.