FTC: heti hetes
Amint az az iméntiekből is kitetszik, gyúrja-gyalulja az FTC az NB II Keleti csoportját, de most végre úgy fest, hogy a legnépszerűbb magyar klub – lásd még: a fantasztikus Davison-kompánia – föl is jut az NB I-be. Ha csöppet kukacoskodni kívánnánk, esetleg megjegyeznénk, hogy a Ferencváros futballistái a jövő tavasszal akkor is pezsgőt bonthatnának, ha a hátralévő mérkőzéseken kapus nélkül, heten állnak ki, és kizárólag keresztbe futnak a pályán, tudniillik 2008 őszére csak-csak elfogytak a mezőnyből a nagy hírű riválisok, amelyek föl akartak jutni innét. (Senkit ne tévesszen meg a legutóbbi eredmény: minden egylet, így a Makó is fölszívja magát az Üllői úti katlanban.)
Másfél éve a Nyíregyháza, az idén nyáron a Kecskemét uralta a civilben megannyi hegesztő, kocsmáros és autószerelő játékost felvonultató országrészt, de most tényleg eljön a pillanat, Lipcsei csapatkapitány három munkás évad után önfeledten köszöntheti majd az utolsó meccsre összegyűlő 4000 szurkolót: „Igen, megcsináltuk!”
Közben azért – 2006 nyara óta – eltelt némi idő.
Azóta nem csak a labdarúgócsapat robotolt, hanem az FTC Pártolói Egyesület is; utóbbi már sikert is elért, miután bíróságilag kimondatta: kik zárták ki a Ferencvárost az első ligából. Tehát most az van, hogy miközben Fitos, Lamine és Csiszár megmozdulásait figyeljük Czirbus kapuja előtt, olyan neveket is ízlelgethetünk, mint Bárányos László, Horváth József, Laczkó János, Pálfay Szilárd, Pere József, Riklik Anett, Szendrő Dénes.
„Nem mesterlövészek voltak, 2006-ban mégis kilőttek egy csapatot az NB I-ből. Büszkék nem lehettek a tettükre, hiszen azóta az MLSZ segítségével a titkolózás erős homályába burkolóztak. Az FTC PE – sok jogász által precedensértékűnek nevezett – perekben érte el, hogy nevük nyilvánosságra kerülhessen” – olvasható az egyesület honlapján, minek nyomán némiképp tűnődve kellett előrenéznünk. Mit változtat ez már azon a két és negyed évvel ezelőtti határozaton – kérdeztünk magunktól –, továbbá azon a Ferencvároson, amelynek (idézet 2006 kora őszéről Lipcsei csapatkapitánytól) „kötelessége azonnal, simán visszajutnia az első osztályba”?
Tűnődésünk hosszúságát és mélységét csak növelte, hogy a pártolói egyesület nem mulasztotta el megjegyezni: „A bíróság fontosnak tartja rögzíteni azt, hogy a jelen ítélet semmilyen módon nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a Ferencvárosi Torna Club kizárása jogszerű volt-e vagy sem, miként abban a kérdésben sem jelent állásfoglalást, hogy a sportszervezet valóban megfelelt-e a licencadás feltételeinek. A felperes felelőssége az, hogy a kiadni rendelt adatokkal visszaélésszerű joggyakorlás ne történjék.”
Vagyis itt van egy héttagú testület, és elsősorban nem tudjuk, mi alapján döntött; következésképpen még az is megeshet – néztünk ki meredten az ablakon –, hogy ezek az emberek megalapozottan határoztak a Ferencváros kizárásáról. Annak a Ferencvárosnak a kizárásáról, amely – tesszük hozzá mi – az idő tájt a labdarúgó-zrt.-jében nagyjából nyolcszázmillió (800 000 000) forint tartozást halmozott föl; speciel ugyanannyit, mint csaknem százszázalékos tulajdonosa, a Ferencvárosi Torna Club. (Az összesen körülbelül 1,6 milliárd forint.)
Ehhez képest a lista nyilvánosságra hozatala amolyan „pellengérre állítás”- (kirakatper)-fílinget mutat, azaz „itt vannak ezek a …”, miközben – leszámítva a zrt. és a klub akkori, utólag Rieb György FTC-elnök által is megerősített adósságállományának nagyságát – nem tudunk semmit a valós tényekről; arról, hogy mi alapján született meg a határozat abban a formájában, amelyben.
Az ebből adódó konklúzió pedig nagyjából az, hogy amíg dicséretes dolog harcolni az igazságért, addig felelőtlen, veszélyes történet rámutattatni emberekre anélkül, hogy magát az ügyet teljességében feltárták volna. Az FTC Pártolói Egyesület a „nevekre ment”, s bár elvileg óvja Bárányos Lászlót, Riklik Anettet és társait, éppen hogy kiteszi őket a nem feltétlenül megalapozott, ellenben nyílt színi felpofozás-megrugdalás veszélyének.
„Közzéteszünk hét nevet, amellyel mint adatokkal kizártnak érezzük a visszaélésszerű joggyakorlást. A jelen közzététellel együtt nyomatékosan felhívunk mindenkit, hogy maga is tartsa be az MLSZ kérését” – fogalmaz honlapján a pártolói egyesület. Na ja: írja ezt a XXI. században, amikor atombiztos szerverek feltörése és magánjellegű adatok elmentése is minimum ujjgyakorlat…
Tisztában van ezzel, persze, az önmagával némi ellentmondásba kerülő pártolói egyesület is, mivel tudatja: a nevekhez „nyilván újabb adatok kereshetők, amelyek révén ezek az emberek egyértelműen megtalálhatók és megkérdezhetők”. És ha így lesz – folytatódik a közlemény –, akkor a klub szurkolóját „…megkérjük, hogy érzelmektől és indulatoktól mentesen kérdezzen, mert ebben az országban minden közérdekből eljáró személytől meg lehet kérdezni, mit és miért döntött, ez elvitathatatlan alapjog”.
Ezt most képzeljük el: „Elnézést, Szendrő úr, legszívesebben jégcsákányt vágnék a halántékába, viszont igyekszem úrrá lenni az érzelmeimen, szóval, miért zártátok ki a Fradit, te szemét?”
És akkor innen bármi elképzelhető.
A fantasztikus Davison-kompánia pedig a hét végén a Vecséshez látogat.
