Új műsor, régi férfi Ricardo Moraes / Reuters

A „beköszönés” is jelzi: ellentmondásos egyéniség került a száz évének legnyomasztóbb periódusát élő brazil futball meghatározó posztjára.

Dungát már játékos korában sem szerették hazájában: hiába volt világbajnok, vb-ezüstérmes, kétszeres Copa America-, egyszeres Konföderációs Kupa-győztes és 91-szeres válogatott, a brazil tábor még az 1994-es vb-döntő előtt is kifütyülte, mert vele és Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitánnyal azonosította az európai stílushoz közelítő, a védekező labdarúgást előtérbe helyező játékot. A csapatkapitánnyá előlépő középpályás megítélése az után sem változott, hogy a selecao – Mario Zagallo irányításával – visszatért a „táncos” labdarúgáshoz, elöl Ronaldóval és Romarióval, a két R mögött a harmadikkal, Rivaldóval, továbbá Ze Robertóval, Leonardóval, a szélsőhátvéd-szerepkörben Cafuval és Roberto Carlosszal.

Nem sokan gondolták volna, hogy a brazil szövetség 2006-ban Dungát választja szakvezetőnek, de az akkor negyvenkét esztendős tréner jobb eredményeket ért el, mint azt –a vezérkaron és rajta kívül – bárki remélte volna. Copa America-diadalra (2007), majd Konföderációs Kupa-elsőségre (2009) vezette a sárga mezes együttest, s ez idő alatt a brazil válogatott háromból háromszor nyert Argentína ellen (3-0, 3-0, 3-1), sorozatban „oktatta” Chilét (4-0, 3-0, 6-1, 3-0, 4-2), kétszer simán felülmúlta Itália (2-0, 3-0), s egyenesen „agyonverte” Portugália legjobbjait (6-2). Dunga 60 meccsen ült a kispadon; 42 győzelmet, 12 döntetlent, valamint 6 vereséget jegyzett.

Búcsúját a 2010-es vb balszerencsés holland–brazil negyeddöntője (1-2) jelentette: azon a találkozón a dél-amerikai együttes gólokkal vezethetett volna, e helyett a második félidőben, 1-0-nál Felipe Melo váratlanul Julio Cesar hálójába fejelte a labdát, és öt perccel később Sneijder fordított (1-2). Igaz, a háromszáz weboldalt működtető amerikai hálózat, az SB Nation sportkiadása a vb-selejtezők közben azt írta: „A szambafutball meghalt, és Dunga ölte meg.”

Sajnálom, hogy nem tudom, mit írt az SB Nation július nyolcadikán, a Belo Horizontében lezajlott „mészárlás”, a Brazília–Németország 1-7 után. Az idei vb előtt mindenesetre azt jelentette: „Brazília együttese valószínűleg a legjobb a világon.” Ezzel szemben Dunga azt mondta Luiz Felipe Scolari csapatáról a vb idején: „Ez 1974 óta a legrosszabb brazil válogatott. Fogalmam sincs, a játékosok mit akarnak a pályán.”

Amúgy a 2014-es tornán csődöt mondó együttes meg sem közelíti a hetvennégyest – bár ugyanúgy negyedik lett, mint az –, mert negyven esztendeje olyan extraklasszisok szerepeltek a brazil válogatottban, mint Luis Pereira, Francisco Marinho, Rivellino, Dirceu, Jair zinho, Paulo Cesar Lima. Hozzájuk hasonló labdaművészt most legföljebb egyet láttunk...

Dungának tehát roppant nehéz a feladata, és a kapitány aligha reménykedhet benne, hogy 19-re lapot kérhet, azaz megismételheti vagy túlszárnyalhatja azt a tizenkilenc meccses veretlenségi sorozatát, amely 2008 júniusától majd másfél éven át tartott.

A szakvezetőnek őszre kell kialakítania keretét: szeptember 5-én Kolumbia, 9-én Ecuador csapatával találkozik a brazil válogatott (egyaránt az Egyesült Államokban). Aztán október 11-én Pekingben Argentína válogatottja következik, majd november 12-én Isztambulban Törökország nemzeti együttese lesz az ellenfél.

Jövőre pedig Copa Americát rendeznek Chilében, és komoly haditett lenne Dungától, ha a térségi tornára esélyesként utazna a brazil csapat...

Amely most – ilyen se volt még – egy a sok közül.