Különös a kontraszt, amint az ember belép az egész napi eső után szutykos, sáros külvilágból a még festékszagú, csillogó-villogó ékszerdobozba. A magyar, horvát közös rendezésű Eb győri helyszíne, a csak néhány hete átadott új aréna mind küllemében, mind funkciójában maga Európa, s mi másban reménykedhettünk volna a nyitány előtt: a házigazda válogatott is európai színvonalú – az Eb-mezőny élvonalához méltó – produkciót nyújt az oroszok ellen.

Nehéz ügy. Szucsánszki Punkóval Szabó Miklós / Népszabadság

Bár a rivális az utóbbi időben nem kápráztatta el a világot, a mostani magyar csapat összetételére tekintve sem feltétlenül a „fölülmúlhatatlan" volt az első jelző, amely bevillant. Úgyhogy – mivel mind a kezdeti szakasz négyese, mind a középdöntős folytatásra rendelt ág kegyetlenül erősnek tetszett – cseppnyi aggodalom tükröződött az arcokon a premiert megelőzően.

És a cseppből hamarosan tenger lett, mert a nagyjából háromnegyed háznyi néző bő tíz perc múltán azt látta az eredményjelzőn, hogy 5:1 „oda". Ekkor már túlvoltunk Németh András kapitány időkérésén, támadásban lövés nélkül elveszített labdák sorozatán, s persze sok-sok sóhajon meg szolid káromkodáson, mert elsőbálozók zavarodottságával kézilabdázott a magyar válogatott, miközben az oroszok tetszés szerint érték el góljaikat a kontrákból.

Mindent elárul a vendéglátó akcióinak hatékonyságáról, hogy majdnem negyedórát kellett várni az első, felállt fal ellen szerzett gólra... A 17. percben aztán ötre duzzadt a differencia (4:9), ám a folytatásban valamelyest javult a helyzet, mert Tomori és Bulath is sikeresebben vállalkozott, a kapuba Herr helyett érkező Kiss Évában pedig elakadt néhány labda. Az árnyalatnyi javulás elegendő is volt a felzárkózáshoz, s ahhoz, hogy Jevgenyij Trefilov, az ellenfél évtizedek óta szörnyű idegállapotban lévő mestere üvöltve kísérje előnyük javát eltékozló játékosait az öltözőbe (14:15).

Az összességében mégis csak rendkívül gázos start után megvolt az esély a vérnyomást kevésbé igénybe vevő második felvonásra, és tessék: a büntetőket mindvégig biztos kézzel értékesítő Triscsuk hetesével mindjárt a periódus elején sikerült az egyenlítés, Bognár-Bódi pedig kisvártatva megszerezte a vezetést is (16:15). Hátradőlni azonban még rendkívül korai lett volna, már csak azért is, mert hiába kezdett jól a magyar csapat a szünet

után, néhány perccel később megint slamasztikába került a hullámvasúton utazó társaság. Németh a harmadik számú kapust, a kitűnő választásnak bizonyuló Bíró Blankát is bevetette ekkorra, ami nem csoda: háromnegyed óra elteltével az oroszok újra megléptek két góllal (21:23).

A hajrá persze hogy az őrület jegyében telt, s noha 29:27-re már a magyar válogatott vezetett, a mérkőzést éppen olyan indiszponáltan fejezte be, ahogyan elkezdte. A vége 29:29 lett, s ki gondolta volna: alighogy elkezdődött az Eb, már ránk is fér a szünnap...