A meccset követően benépesült a ring. Ott volt Simicskó István, ifjúságért és sportért felelős államtitkár, Paco Valcarcel a WBO elnöke, Kovács Kokó István, a világszervezet alelnöke, Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke és még sokan mások. Különböző elismeréseket nyújtottak át a bajnoknak, a közönség ünnepelte Erdeit, ő pedig a közönséget: a világ négy égtája felé, vagyis a szorító négy kötélhatárához futva kiáltotta, hogy „köszönöm!", „nagyon köszönöm!"

Erdei megdicsérte legyőzöttjét, a grúz Salva Dszomardasvilit, hogy volt bátorsága ide, az oroszlán barlangjába eljönni. A kötélnégyszögből kívánt rákbetegsége leküzdéséhez erőt Balzsay Károlynak, az ugyancsak világbajnoki címig eljutott nagyközépsúlyú ökölvívónak. A meccs utáni ünnepélyes ring minden bizonnyal Erdei és a nagyközönség számára emlékezetes marad.

falseUjvári Sándor / MTI

 

Maga a mérkőzés – gondolom én – már nem annyira. Legalábbis nem fogják Erdei jelentősebb spotteljesítményei közé sorolni. A búcsúzó bajnok a meccs minden menetében könnyű kézzel hintette ütéseit ellenfelére, aki jobbára kettős fedezéke mögé bújva, szinte rejtőzködve, csak néha-néha szánva el magát a válaszra, állta a sarat.

Erdei gyakran nyolcütéses kombinációkat pörgetett Dzsomardasvilire, aki egyszer – nyilván demonstrálni akarta, hogy azért ő is érti ezt a szakmát – néhány felütéssel megsorozta a levegőt. Az árnyékolás elég látványos volt, ám a grúz közel sem volt ahhoz, hogy kárt tegyen Erdeiben. A két ökölvívó közötti ég és föld különbség a mérkőzés minden részében érzékelhető volt.

Talán csak egyszer rezzenhetett össze a nagy fölényben villogó Erdei mutatványaiba révedő néző, amikor a magyar bunyós belehajolt ellenfele egy ütésébe. Merőben szokatlan mozzanata volt ez ennek a meccsnek. Talán azért tűnt olyan furcsának, mert Dzsomardasvili rejtőzködései ellenére kiderült, hogy mégiscsak ott van. Talán a mi bajnokunk is elfeledkezett erről.

Valljuk meg őszintén, a grúz fiútól a mérkőzésen mutatottnál többet aligha lehetett várni. Sőt, én ennél gyengébb teljesítményre számítottam részéről. Úgy vélem, jogos volt a meccs utáni nyilvános dicséret, hiszen Dzsomardasvili végül is lehetőséget adott arra, hogy Erdei felvillantsa kivételes adottságait, közölhesse a közönséggel, hogy a jó néhány nagy meccs és siker emlékén túl nem üres ringet, hanem vele teli szorítót hagy maga mögött. Utaljon a folytatásra, bokszakadémiájában és egyesületében végzendő munkájára, a követő nemzedékek nevelésének színvonalára.

A kecskeméti gála főmérkőzésének célja – azt hiszem – éppen ez volt. Segítette ezt, hogy Erdei meccsét megelőzően Bedák Zsolt nívós és küzdelmes mérkőzésen, 10. menetes kiütéses győzelmével ugyancsak WBO Európa-bajnoki címet szerzett kispehelysúlyban, és diadalmaskodott a nagyváltósúlyú Kovácsa Vipera Attila is – mindketten grúz ökölvívót győztek le.