Élő Eb, Retro-vb
Miközben a gépet kalapálom ütemesen újságcikkírás végett, Horti kolléga üvölt a fejem fölötti készülékből, hogy tudniillik Farkas Jancsiiiííí; pillanatnyilag nehéz lenne értelmezni, mi is a tényállás konkrétan. A futballrovat egy emberként röhög, aztán megy tovább a balhé, Mészöly Kálmán szintén bevarrja, a stúdióban pedig elemzésféle következik, akkor ez most hogy' is történt.
Ülök és kissé üveges szemmel nézek előre.
Albert Flóri az oldalvonalnál fekszik, alighanem begörcsölt a lába, Baróti Lajos bácsi meg... De mi is ez? Az odáig rendben, hogy Retro-vb van a SportKlubon, ám továbbra is olyan a fejem, mint a Notting Hillben Hugh Granté (William Thacker), aki szerepe szerint nem érti, miért búcsúzott a Julia Roberts által megszemélyesített, életét földúló filmsztártól (Anna Scott) azzal, hogy kettejük első találkozása számára „hihetetlen volt, de élmény”.
Jó, tényleg élmény újra látni az 1966-os angliai világbajnokság mérkőzéseit, így a magyar–brazilt (3-1), amely után a sajtóban felerősödött a „Magical Magyars” jelzős szerkezet, s kikiáltották Lajos bácsi csapatát a vb esélyesének, mindazonáltal abszolúte hihetetlen is, hogy ezt most, az Európa-bajnokság alatt, kvázi élőzve vetíti az RTL Klub sportcsatornája.
Pláne, hogy kisvártatva a hollandok is búcsúznak a jelenben játszódó tornától.
A svédek, ugye, már korábban elköszöntek, ami így, együtt azért, hm, kínos kissé, mert mi, derék sajtómunkások és önök, kedves futballsportkedvelők mintegy kollektíve meg voltunk róla győződve: a Lengyelország és Ukrajna által elővezetett Európa-bajnokságra simán kijuthatott volna a magyar válogatott, ha/amennyiben a selejtezőben nem állja útját e két príma alakulat. Mi több, szakértők nyugodt hanghordozással azt is szépen kifejtették, hogy – a barátságos meccsen pofozgatott-cincálgatott cseheket és íreket látva – „ott lett volna a helyünk az Eb-n”, miként természetesen az elmúlt negyven évben is nyilván rendre ott volt, csak, ki érti ezt, mindig közbefurakodott néhány rossz, kiforratlan és dilettáns brigád.
Érzésileg mintha még este is a vigyorgóban volnék.
Fülemben Horti hangja sivít, szemem a szomorúan jattoló Bert van Marwijket látja, agyam a búcsú okán dühös Ibrahimovic elemzését futtatja.
Fiam még fent van: tolhatnánk csocsón valamit.
Magyarország–NSZK 1954-ből?
