Frenkl Róbert orvos, sportvezető, egyetemi tanár, az evangélikus egyház egyik vezető személyisége Budapesten született 1934. május 24-én. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd 1958-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (BOTE) szerzett diplomát.

Budapest, 2010. február 6. Életének 76. évében elhunyt Frenkl Róbert sportorvos, sportfiziológus, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának professzora. A felvétel 2007. május 12-én készült, amikor Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugdíjba vonult országos felügyelője a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Rend, Kórházas Lovagok Magyarországi Parancsnoksága új lovagjainak avatásán vesz részt, a Szilágyi Dezső téri Református Templomban. MTI Fotó: Soós Lajos

Ezután a BOTE, majd jogutódja, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetének munkatársa volt 1971-ig. Később a Testnevelési Főiskolán (TF) - mai nevén Testnevelési Egyetemen - oktatott 2004-ig, amikor az intézmény professor emeritusa lett. Ez idő alatt harminc éven át volt a TF egészségtudományi és sportorvosi tanszékének vezetője. Közben 1989 és 1992 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója volt. 

Frenkl Róbert 1957-től az OSC ügyvezető elnöke, 1991-től a Magyar Egyetemi Sportszövetség elnöke, 1981 és 2002 között a Magyar Sportorvos Társaság, 1996-tól 2009-ig a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke volt, és a hasonló profilú nemzetközi szervezetek munkájában is részt vett különböző pozíciókban. A rendszerváltozás után egy évtizeden át a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének is tagja volt.

Két szaklap élén is állt: 1986 és 1994 között a The World of Sports Medicine, 1991 és 2003 között pedig a Lege Artis Medicinae főszerkesztője volt. Több újság (Evangélikus Élet, Diakónia, Üzenet, Credo) szerkesztésében részt vett, és sok más lapban is megjelentek írásai. 

Frenkl Róbert 1963-tól 1987-ig volt a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, jegyzője, másodfelügyelője, 1987 és 1989 köztt a déli egyházkerület felügyelője, 1989-tól 2006-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, 1991 és 1997 között az országos zsinat világi alelnöke. 2004-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület elnöke.

Frenkl Róbert 1993-tól hét éven át volt a Köztársaság Párt elnökségi tagja, majd alelnöke.

Főbb díjai: Dalmady Zoltán-díj (1979), Pázmány Péter-díj (1994), Sós József-emlékérem (1997), Kemény Ferenc-díj (2002), MOTESZ-díj (2003). 

Frenkl Róbert ismertebb művei: Sportélettan (1977), Sportorvostan (szerk., társszerző, 1984), A sport közelről (1974), A jövő század sportja (1979), Nem fog fájni (1982), A sport belülről (1984), Így láttam... (1994), Maradj fiatal (1995), Győzni minden áron (2000), Flörtöm a futballal (2002), A TF és a magyar sport belülről (2003), Mi történt Athénban? (2004), Töprengéseim. Egészségügy: értékek és veszteségek (2005).